Nagyjából egy év van hátra választásokig. Ennek fényében érdemes megnézni, hogy a sokak által az egyetlen hiteles nemzeti erőnek tekintett Jobbik milyen esélyekkel száll versenybe, illetve valós esélye van-e a választás megnyerésére.

Ehhez azonban szükséges a nagy képet megnéznünk, perspektivikus távlatból megszemlélni, milyen környezetben próbál a Jobbik, vagy egyáltalán bármely, létező vagy ezután létrejövő, megerősödő politikai erő érvényesülni.

Magyarországot három fő dolog bomlasztja, pusztítja:

1) az individualizmus;

2) a korrupció;

3) a kilátástalanság.

I. der Individualismus

Magyarország a világ legindividualistább társadalmainak egyike. Érdemes felfigyelnünk rá, hogy a szótárak többsége, akár a német "der Individualismus", akár pedig az angol "individualism" változatot tekintjük, mellékjelentésként hajlamos "önzésnek" lefordítani. A legelfogadottabb fordítás: az egyéni jogok és a szabadság fontoságának képviselete, viszonyrendszerben: az egyéni érdekeknek a közösségi érdekek fölé helyezése.

A magyar "egyénieskedés" hosszú múltra tekint vissza, de most a rövidség kedvéért a kommunizmus évtizedeit tekintjük.

1956-ban a szovjet csapatok leverték a magyar nép szabadságharcát. A szovjetek és rezidenseik (helytartóik) a következő helyzettel szembesültek: a sztálinista vonalat félre kell állítani a vezetésből. A nép viszont meg azzal szembesült, hogy mi van akkor, ha elégedetlenkedik: bejönnek a tankok. A hallgatólagos megegyezés, ami leszivárgott mindenki tudatalattijába: "Ez van, ha ugrálsz!" Így hát a helyzet készen állt arra, hogy megegyezés jöjjön létre az ördöggel ( a keresztény felfogás teljes tagadásának tekinthető materializmust jogosan lehet a Sátán eszközének tekinteni). A helyzet logikája szerint nem is volt más választása. Ebből a szemportból '56 az egyik legnagyobb tragédia, mert azt eredményezte, hogy az ország lelke roppant belé.

Az egyszeri ember kénytelen volt elfogadni a Kádár által felkínált mocskos alkut. Különben tönkretették anyagilag, tönkretették emberileg-idegileg, a fia nem jutott be egyetemre, segédmunkásnál többre nem vihette, éhen veszhetett.

Kádár a politikai problémát sikeresen átfordította egzisztenciális problémába. A lakosság előtt előtt lezárult a szellemi és lelki kiút lehetősége, maradt az anyagi szféra.A köztudatba egyedül az anyagi, materiális érvényesülés lehetőségeinek szabadott úgy-ahogy eljutniuk. Meg persze az agyba-főbe sulykolt kommunista agitációnak.A kettő együtt egyetlen évszámot jelenít meg: 1957. Eben az évben indult a MTV és az ötöslottó, amelyek indirekt útmutatóként jelezték, milyen irányba lehet tájékozódni. Ekkor indult el az individualizálódási folyamat, a kommunisták égisze alatt.

Ez a múlt. Nézzük meg a jelent. Idézet egy nemrégiben, a  Magyar Nemzetben megjelent cikkből:

A nyolcvanas évek első felétől léteznek megbízható adataink arról, hogy a magyar társadalomnak milyen értékrendje van. Miközben a politika szintjén kollektivista társadalmat igyekeztek megfesteni, aközben létrejött az egyik legindividualistább társadalom. Erre akár büszkék is lehetnénk, de ha a jelenség eléri azt a szintet, amikor már a kooperáció, a társadalmiság kerül veszélybe, amellett nem szabad elmenni. Hányan gondolkodnak ebben a társadalomban három nemzedékkel előbbre?

Érdemes Kopp Mária véleményét is ideidézni:

Nagyon magasan individualisták vagyunk, miközben a szomszédjaink inkább kollektivisták" - mondta az [origo]-nak Kopp Mária orvos, pszichológus, a SOTE Magatartás-kutató Intézetének tudományos igazgatóhelyettese. A kutató szerint ez egy igazi nemzeti sajátosság, ami a magyar sokszínűségből fakad, ám egyszerre áldás és átok is. Áldás, mert mindenki szeretne valamit elérni, megvalósítani, "valahogy kiugrani, másképp csinálni valamit", ami komoly lehetőséget jelent, mivel "sok újító energia van". Átok ugyanakkor, mert ha nem párosul közös, mindenki által elfogadott értékekkel, az individualizmus egymás ellen fordíthatja az embereket.

(...) Kopp és kutatótársai 2006-ban végeztek kutatást Magyarországon Hofstede módszere alapján, ennek során állapították meg - többek között -, hogy a magyar lakosság jóval inkább individualista, mint a szomszédos országoké. A magyar értéket Koppék 2006-os kutatása 100-ból 76 pontosnak találta.Ezzel az értékkel a magyarok a világban - legalábbis a Hofstede által vizsgált 69 ország közül - a hatodik helyen állnak, az USA, Ausztrália, Nagy-Britannia, Kanada és Hollandia után, Olaszországgal azonos szinten. Hofstede korábbi saját kutatásai során 80 pontosra becsülte Magyarország esetében az individualizmus-indexet, ez alapján Hollandiával egy szinten, a negyedik helyen állunk. A holland kutató honlapján össze lehet hasonlítani egyes országokat. A szomszédos, illetve térségbeli államokkal összehasonlítva a magyarok individualizmusa valóban jóval magasabbnak mutatkozik.

 II. die Korruption

A korrupció széleskörű, mindent-átható elterjedése viszonylag újkeletű jelenség Magyarországon. A szocializmusban is voltak előzményei, például a "kapun belüli munkanélküliség" (amikor papíron sokkal több ember dolgozott az adott helyen, mint valójában), amikor egy ember dolgozott/túlórázott az egész brigád helyett, stb. A  "rendszerváltás" után azonban a probléma akuttá vált, amikor az állami vagyont, gyárakat, erőműveket, üzemeket, gazdaságokat, vállalatokat erőltetett mértékben játszották át, jelképes összegekért vagy ingyen(ilyen is volt!) a "haveri kör" és a külföldiek kezébe. Az állami termelőbázist felszámolták, így az állam bevételek nélkül maradt. A kiesett bevételek pótlására az éppen regnáló kormány kénytelen volt az adókat nagy mértékben emelni, valamint új hiteleket felvenni. Ennek hatására egyre többen csaltak adót, aminek következtében  kevesebb lett a bevétel az előirányzottnál, tehát még magasabbra emelkedtek az adók, valamint a hétköznapi életet nehezítő bürokratikus terhek. Tehát folyamatos "fogócskázás" alakult ki az adóhatóság és az adózók között, amely önerősítő spirállá fejlődött.

Mára ott tartunk, hogy a korrupció mindent áthat.Kenőpénz, hálapénz, csúszópénz, megcinkelt pályázatok, vissza nem térítendő támogatások, stb. Lassan ölő vírusként pusztítja az emberek között lévő bizalmat.

III. die Aussichtlosigkeit

Az öngyilkosság elterjedése Magyarországot a világ legelső helyére emelte a 80-as évekre. Ez mindennél jobban jelezte akkor, hogy valami óriási baj van az országgal. A szenvedélybetegek magas száma mostanában - 1 millló alkoholista, 3 millió dohányos -azt jelzi hogy van legalább 4 millió önpusztító életformát élő ember ebben az országban. Az önpusztítók pedig a környezetükre is hatást gyakorolnak. Az alkoholisták például lassan de biztosan szétvernek maguk körül mindent, ami  környezetüket és a családjukat jelenti.

Ehhez még hozzávehetjük a nemzetközi boldogságindexet, amelynek rendszerint a végefelé kullogunk, a különböző felméréseket melyek szerint a magyarság döntő része úgy gondolja hogy rossz irányba megy az ország, stb.

Összefoglalás: Ez a három, egymást erősítő pillér morzsolja, töri, nyomja szét a magyar társadalmat.