Alkotó szellem: nemzeti kötelesség!

Magyar Nemzeti Feltámadás

Magyar Nemzeti Feltámadás

A civilizációk elemzése Carroll Quigley munkássága alapján - II. rész

2013. augusztus 25. - Nemzetstratégia

Carroll Quigley történész szerint a civilizációk fejlődésének 7, egymástól világosan elkülöníthető szakasza van. Ezen szakaszok nyilván többé kevésbé átfedik egymást, az egyik vége a másik kezdetének is tekinthető, de jellegükben elég világos különbségek vannak.

1. szakasz: Keveredés (Mixture)

A civilizációk társadalmak érintkezésénél alakulnak ki. Ahol a szokások és szabályok elfogadottak, mint a civilizáció magterületén, a társadalom tagjainak nem érdeke a változás; tulajdonképpen a társadalmi nyomás megakadályozza a változást.

Azonban ahol különböző kultúrák metszik egymást a peremvidéken, kevésbé tiszta, milyen szabályokat kell betartani. Ha például két társadalom házasodási szokásai különbözőek, és a vegyesházasságok elterjedtté válnak, hogy lehet eldönteni, melyik hagyományt kell követni?

Ilyen és más esetekben lehet hogy új szokások jönnek létre, hogy kielégítsék a családok igényeit anélkül hogy megsértenék őket. Ha ezen folyamat elég szélesnek bizonyul és elég sokáig gyakorolják a résztvevők, eléggé különbözőnek bizonyul a szomszéd társadalmak szokásaitól, akkor mondhatjuk hogy új társadalom alakult ki. A kultúrák keveredése új kultúrát eredményez, lehetőséggel hogy új civilizációvá váljék.

2. szakasz: Várandósság (Gestation)

A várandósság korszaka (amely a későbbi független növekedés előkészületeit jelenti) nem azáltal határozódik meg ami, hanem inkább azáltal, ami nem. Nem keveredés, és nem is terjeszkedés.

Eképpen lehet viszonylag rövid idejű, vagy akár évszázadokig tartó folyamat is. Először is az új társadalomnak ellen kell állnia annak, hogy a szomszédos társadalmak bekebelezzék. Egy erősebb és terjeszkedőbb civilizáció közelsége/szomszédsága megakadályozza, hogy új civilizáció alakulhasson ki. Másodszor pedig a reménybeli civilizációnak ki kell alakítania a terjeszkedési eszközét, mert enélkül nem tud kritikus tömeget elérni ahhoz, hogy a civilizáció tagjai egyedi identitást tudjanak a magukénak vallani. Ezidő alatt több terjeszkedési eszközt is kifejleszthetnek vagy éppen elvethetnek, amíg az egyik végül széleskörű elfogadottságot nyer.

3. szakasz: Terjeszkedés (Expansion)

Amint a civilizációnak működő terjeszkedési eszköze van, elkezd növekedni. Eme növekedést négy különös ('specifikus') területen lehet megfigyelni:

  • termékek (áruk) termelése
  • népességnövekedés
  • földrajzi kiterjedés növekedése
  • tudásbeli növekedés

A növekedési időszak gyakran robbanásszerű, mert eme négyfajta növekedés egyrészt egymástól függ, másrészt ki is egészítik egymást. Egy terjeszkedő civilizáció növekvő életszínvonalat élvez addig, amíg a tudásszint és az árutermelés emelkedik. A tudásba az orvosi és technológiai ismeretek is beletartoznak, tehát a várható életkor nő. A népességnövekedés növeli a termelést. és több embert szabadít föl ara, hogy a civilizáció peremvidékét meghódítsák, kiterjesztve a határokat. Ez a területi terjedés nem csak a civilizáció méretét növeli, hanem a tudását is. A meghódítás elérhetővé tesz már létező ill. új természeti erőforrásokat is, amelyek cserébe szintén tovább növelik az árutermelést.

Fontos jellemzője ezen időszaknak a magterület fejlődése a civilizációban. Ahogy a földrajzi kiterjedés folytatódik, a kultúra átadása a központi területről ahol a legerősebb, a határterületre egyre nehezebbé válik. Ez hajlamos kettéhasítani a civilizációt (különösen az expanziós periódus vége felé) abba a felállásba, amit magterületnek és peremvidéknek hívunk, általában földrajzi fölosztás szerint.

4. szakasz: Viszály (Conflict)

Ahogy korábban megfigyeltük, végül minden eszközből intézmény válik. Amint eme folyamat jelentősebb mértékben megjelenik a terjeszkedési eszközre nézvést, a civilizáció a viszály korába lép.

Ezen periódust négy irányvonal jellemzi:

  • a terjeszkedés ütemének csökkenése
  • az osztályellentétek éleződése, különösen a magban
  • imperialista háborúk növekedése
  • az esztelenség (irracionalitás) és az általános borúlátás (pesszimizmus) növekvése

Ahogy a terjeszkedési eszköz az elit érdekeit védő intézménnyé alakul, a civilizáció - különösen a mag - egyre statikusabbá, bürokratikusabbá és paragrafusrágóvá (jogászibbá) válik.Ez hajlamos a találékonyságot büntetni ahelyett hogy jutalmazná, és a fejlődés valamint a többletfelhalmozás lelassul, a találékonyságcsökkenés miatt.

Ez nem kerüli el a civilizáció tagjainak figyelmét. Habár a terjeszkedés ütemének, nem pedig a terjeszkedésnek magának (amit összehúzódásnak hívunk) a csökkenéséről van szó, egy fejlett civilizáció annyira hozzászokott a terjeszkedéshez, hogy képtelen nem növekedni. Másképp mondva: a túlélés egyre gyorsuló növekedést igényel, ha egy ilyen növekedés elindult, folytatódnia kell.

A terjeszkedés csökkenő üteme szembefordítja egymással az egyre inkább bunker-mentalitású elitet a néptömegekkel. Amikor az erőforrásokra korlátozottként tekintenek, következik az osztályok közötti versengés. 'A gazdagok' ragaszkodnak a vagyonukhoz és kiváltságaikhoz, de észrevéve hogy ők a kisebbség, az egyre jobban neheztelő tömegek figyelmét szórakoztatással terelik el, és jelképes anyagi újraelosztásokkal békéltetik őket.

Miközben a neheztelés, hogy nem élvezik ugyanazon életszínvonalat mint a szüleik, a tömegeket bizonytalanságba taszítja, amely érzés társadalmi bomlásban és egyéb esztelen viselkedésben nyilatkozik meg. Ahogy Quigley jellemzi: "Ez általában a szerencsejáték, narkotikumok és egyéb bódító szerek, a szex iránti megszállottság (gyakran perverzió formájában), növekvő bűnözés, egyre több neurotikus és pszichotikus ember, a halál és a másvilág iránti megszállottság időszaka."

Ennél is feltűnőbben, imperialista háborúk kezdődnek. Ezek kísérletek az egész civilizációt egyetlen politikai szerkezet alá rendelni, gazdasági növekedést politikai úton elérni.Eme konfliktusok rendszerint kívülről kezdődnek, vagyis az imperialista háborúkat a peremvidék politikai entitásai vívják a mag ellen. Ahogy a csökkenő ütemű terjeszkedésnek a mag esik először áldozatul és a nyugtalanság itt lesz először kimagasló, a dinamikusabb peremvidéken lévő államok levonják a következtetést: " a központ kiüresedett, képtelen megállni a lábán". Ahelyett hogy kifelé terjeszkednének, a kisebb határállamok először egymással harcolnak, majd figyelmüket a központ felé fordítva a magterület maradványaiért vívnak keserű harcokat, amíg egyetlen állam (rendszerint a legperiférikusabb) a saját politikai rendszerét rakja rá erővel az egész civilizációra.

5. szakasz: Egyetemes Birodalom (Universal Empire)

Ahogy előzőleg megállapítottuk, amint egy terjeszkedési eszköz intézmény lesz, három dolog egyike történhet. Vagy megreformálva újra eszköz lesz belőle, vagy megkerülik a problémát és új eszközt fejlesztenek ki (amely továbbra is megengedi a terjeszkedést, és hatalomban tartja a régi elitet), vagy pedig a régi hegemóniát megőrzni akaró befektetett érdekek fognak győzni, és a fejlődés végleg megreked.

Az első két esetben a civilizáció visszatér a 3. szakaszba, a Terjeszkedésbe. Máskülönben folytatja útját az 5. szakaszba, az Egyetemes Birodalomba.

Quigleynek e szemlélete az, amely igazán megkülönbözteti őt Spenglertől. Szemben Spengler determinisztikus képével, mely szerint egy civilizáció a születése pillanatáról halálra van ítélve, Quigley hangsúlyozza, hogy bármely civilizáció végtelen ideig képes túlélni, amíg képes reformálni illetve megkerülni a kiterjesztési eszközeit.

Quigley szerint a civilizáció tagjainak van választása. Ha az egyik utat választják, visszatérnek a terjeszkedéshez, ha pedig önként a másikat választják, akkor azon útra lépnek, amely birodalomhoz és kihaláshoz vezet.

A reform, megkerülés vagy befektetett érdekek győzelme a 4. szakasz imperialista háborúi során dől el. Amint egy egyedüli peremvidéki civilizáció ráerőszakolta hatalmát a többire, az egyetemes birodalom valósul meg. Egy Aranykor(nak tűnő) időszak következik el.

Ez később a béke és jólét korszakának látszódik. Béke van, mert nincsenek politikai ellenfelek. És jólét van, mivel a belső vámokat fölszámolták, közös mértékegységeket és pénzt vezettek be, valamint a kormány költekezését ("government spending") megemelik, hogy az egyetemes birodalomnak tisztességes látszatot keltsenek.

De ezek illúziónak bizonyulnak. A béke a kimerülés csendje, a jólét pedig a belső erőforrások felszámolása, egy fenntarthatatlan életszínvonal érdekében. Terjeszkedési eszköz nélkül csekély a találékonyság, ha van egyáltalán, hogy megújítsa a vagyont, amelyet terméketlen fogyasztásra és gigantikus emlékművekre (mint pl. a Piramisok, Babilon Függőkertjei és a Colosseum) fordítanak..

Quigley emlékezetes mondása: "Az aranykor valójában a túlérettség csillogása, és hamarosan követi a lecsúszás."

6. szakasz: Hanyatlás (Decay)

Amint tiszta lesz, hogy a civilizáció vagyonát fölhasználták, a lecsúszás könyörületesen gyors. "Könyörületesen", mert ez nagy fájdalmak időszaka.

Ez idő alatt, ahogy a civilizáció szegénységének felismerése elterjed, az életszínvonal gyorsan zuhan. Törvény és rend fölbomlik. A polgárok nyugtalansága tiltakozásokat szít, amelyekből egyesek erőszakossá fajulnak. Az adókat nem lehet összegyűjteni, és a közszolgálat egyéb formáit (mint pl. katonai szolgálat) szabotálják. A tulajdont nem lehet megvédeni, kivéve erővel (már ha egyáltalán). A személyes erőszak napi gyakoriságú lesz. A kereskedelem hanyatlik, mivel a csalást nem lehet már megbüntetni. A városi élet kudarcot vall: az alapvető túlélés vidékre kényszeríti a népet, ahol növényt tudnak termeszteni, és a középosztály eltűnik. Vallási újjászületés söpör keresztül az országon. Az élethez szükséges orvosi technológiát egyre nehezebb - vagy lehetetlen - lesz elérni, csökkenő életszínvonalat és a gyerekhalandóság emelkedését érve el. Végül, az írástudás maga is megszűnik.

7. szakasz: Hódítás (Invasion)

Habár földrajzi és egyéb adottságok megengedhetik a civilizációnak hogy a hanyatlás fázisában maradjon évekig, végül áldozatául esik egy vagy több kultúra külső erejének. Akár katonai megszerzéssel vagy politikai hozzácsatolással, akár bekebelezéssel (telepesek útján), a valaha nagy civilizáció hódítás útján semmisül meg. A régi és új kultúrák keveredése új kultúrát hozhat létre, egy új civilizáció első szakaszát alkotva, vagy nem. De a régi civilizáció mindenképp eltűnik.

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetstrategia.blog.hu/api/trackback/id/tr335471435

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

serial sinner · http://wdcry.blog.hu 2013.08.27. 22:55:49

Érdekes gondolatmenet, különösen az eszköz intézménnyé alakulása ragadott meg

Én azt hiányolom belőle, hogy 3-6 pontig teljesen belső folyamatként írja le civilizáció fejlődését, miközben ez idő alatt is érhetik külső hatások az adott országot. Pont a birodalmak közötti verseny az, amely meg akadályozhatja, hogy társadalmi javak túl nagy százalékát fordítsák jóléti kiadásokra, és presztízs beruházásokra.

Bár elméletileg lehetségesnek tartom, hogy egy civilizáció végtelenségig fejlődjön, gyakorlatban inkább a Spengler-féle ciklikusság szökött megvalósulni.

Nemzetstratégia · http://nemzetstrategia.blog.hu 2013.08.28. 14:06:42

@serial sinner: a külső hatásokkal az baj, hogy tlljesen esetlegesek. Pl. ha jön egy óriási "tatárjárás" az adott, tegyük föl épp bimbózó civilizációra, akkor ott vége mindennek.

De amennyiben azt írjuk történelmi szemmel, hogy "és akkor jött egy óriási tatárjárás, amely a civilizációt elpusztította"... ezzel pusztán egy tényt szögezünk le. Vagyis jöhetett volna egy óriási vulkánkatasztrófa, üstökös, stb is, tehát ez a "vis maior" esete. Előre nem lehet beleszámolni, belekalkulálni, tehát természetes, hogy Quigley nem foglalkozik vele.

"Pont a birodalmak közötti verseny, mely megakadályozhtja(...)"

Igen, ezt a részt szerintem lefedi amit Quigley ért az 'imperialista háborúk" alatt.

Tehát a belső beruházások a presztízsberuházásokra mennek, a külső riválisokkal pedig imperialista háborúk útján próbálnak leszámolni.
A belső szféra és a külső szféra egyaránt le van fedve.

"Bár elméletileg lehetségesnek tartom, hogy egy civilizáció végtelenségig fejlődjön, gyakorlatban inkább a Spengler-féle ciklikusság szökött megvalósulni. "

Magam is ezt látom.

Azt gondoltam következőnek, hogy részletesen belemegyek a Viszály-korszak elemzésébe, mivel nyilvánvalóan abban vagyunk.

A Viszály-korszak magyarországi jellegzetességei, mindenkinek kiszúrják a szemét: stadionépítések, elképzelt háború Brüsszellel, tömeges pesszimizmus, esztelenség (a politikában kétfarkú kutyák és társai, szemléletmódban pedig: konzumidiotizmus stb.)

serial sinner · http://wdcry.blog.hu 2013.08.28. 20:59:47

@Nemzetstratégia: Vagyis jöhetett volna egy óriási vulkánkatasztrófa, üstökös, stb is, tehát ez a "vis maior" esete.

Ok, de nemcsak vis maior helyzetek léteznek. Két civilizáció évezredeken keresztül élhet egymás mellett, úgy hogy folyamatosan kölcsönhatásban vannak egymással. Németo. Franciao., Japán Kína
Ez gyakran nemcsak fegyveres konfliktusokban nyilvánul meg, hanem más területeken is (gazdaság, kultúra, technológia).
Ezt nem fedik le az imp. háborúk, mert itt nem a "a peremvidék politikai entitásai harca zajlik a mag ellen".

Nehéz kérdés, hogy Mo.-t különálló civ.-nek vehetjük-e. Mérete alapján nem igazán, kulturálisan meg nagyon sok mindent átvett németektől és az oroszoktól.

"a Viszály-korszak elemzésébe, mivel nyilvánvalóan abban vagyunk."

Igen, de azért sajnos féllábbal már a Hanyatlás-korszakban vagyunk, sőt bizonyos szektorokban és régiókban ez már be is indult.

És akkor mi volt az aranykorszak, a Kádár-rendszer? :)

Nemzetstratégia · http://nemzetstrategia.blog.hu 2013.08.29. 11:07:16

@serial sinner: "Két civilizáció évezredeken keresztül élhet egymás mellett, úgy hogy folyamatosan kölcsönhatásban vannak egymással. Németo. Franciao., Japán Kína"

Ja, de történelmük során ezen államok azért párszor megtámadták egymást... utoljára épp a XX. században.

Egyébként ha két civilizáció politikai együttéléséről írunk, az már diplomáciatörténet, ami nyilván nem tartozik a tárgyhoz.

egy kicsit jobban belemneve: FRo és No , valamint Kína és Japán uganazon kultúrkörökhöz tartoztak: az első (latin)keresztény, a másik pedig távol-keleti (erős buddhista hatással, valamint ugye a Japán írásjelek a kínai képírás jeleiből származnak). tehát azonos kultúrákról van szó, és ez tompíthatta az ellenségeskedést. Ha pl. megnézzük a pogány balti szlávok és a németek (eltérő kultúrák) kapcsolatát, ott kőkemény keresztesháborúk folytak még a XII. században is, a Teuton Lovagrend vezetésével.

Tehát civilizációtörténeti szempontból, hogy mi a főbb jellege két civ. egymás mellett élésének, nagyjából ennyit lehet elmondani.

HA érdekel, szintén Carroll Quigley írta a Tragédia és Reményt, 1340 oldal, és PONTOSAN AZZAL foglalkozik, amit te itt hiányolsz vagyis a világtörténelmet veszi részletesen górcső alá, az egyes civilizációk egymással való kapcsolatát.
www.carrollquigley.net/pdf/Tragedy_and_Hope.pdf

Nemzetstratégia · http://nemzetstrategia.blog.hu 2013.08.29. 11:22:30

@serial sinner: a kádár-rendszer a terjeszkedés volt, ami a szocialista blokkon belüli árutermelést jelentette.

Annyiban volt különös, hogy nem nemzeti alapon, hanem ránkerőszakolt, vazallusi szerepben voltunk.

"nehéz kérdés, hogy Mo.-t különálló civ.-nek vehetjük-e."

Ez nem (csak) méret hanem identitás kérdése is. Nyilván egy magyar rengeteg dologban különbözik úgy egy némettől, mint egy orosztól. Van magyar identitás? Van, még ha esetenként nem is tudjuk mi az. Ha lenne sikeres, _saját_ terjeszkedési eszközünk, vagyis lenne mire büszkének lenni, akkor tudnánk.

"sajnos féllábbal már a Hanyatlás-korszakban vagyunk, sőt bizonyos szektorokban és régiókban ez már be is indult."

Ez a demográfiai fogyással van inkább összefüggésben, ami pedig a relatív jólét, valamint a borúlátás és esztelenség függvénye.
A mostani problémáink jellegzetesen a Viszály-korszak problémái. Az elit és a nép küzd a szűkülő erőforrásokért. Az elit be akarja betonozni hatalmát, és ennek érdekében agyba-főbe nyomatja a médiából az agymosó propagandát, hogy az emberek ne lázadozzanak, hanem inkább zöttyenjenek le a tévé elé, és ott verjék el az időt.

Kérdés mennyi ideig fog ez működni, egyelőre működik.
süti beállítások módosítása