A tranzakcióanalízis nevű pszichológiai iskola szerint a főbb személyiségtípusoknak különféle pozitív és negatív parancsai vannak, amelyek beépülhetnek az illető sorskönyvébe és irányító tényezőivé válhatnak.
A főbb gátló parancsok a TA (tranzakcióanalízis) szerint:
(a teljesség kedvéért leírom az angol nevüket is)
Viselkedésben:
1. Don’t be or don’t exist. - Ne légy, vagy ne létezz.
2. Don’t be well or don’t be sane. - Ne légy jól, vagy ne légy józan.
3. Don’t make it or don’t succeed. - Ne csináld meg, vagy ne sikerüljön.
4. Don’t be you. - Ne légy önmagad.
5. Don’t be close or don’t trust. - Ne légy közel vagy ne bízz.
6. Don’t be a child. - Ne légy gyerek.
7. Don’t grow up. - Ne nőj föl.
8. Don’t be important. - Ne légy fontos.
9. Don’t belong. - Ne tartozz (sehova).
10. Don’t enjoy. - Ne élvezz.
11. Don’t. -Ne.
Érzésben:
1. Don’t feel. - Ne érezz.
2. Don’t feel “x.” - Ne érezd az "x" érzelmet.
3. Don’t feel what you feel; feel what I feel. -Ne érezd amit érzel; érezd amit én érzek.
Gondolkodásban:
1. Don’t think. - Ne gondolkozz.
2. Don’t think “x.” - Ne gondold az "x"-et.
3. Don’t think what you think; think what I think. -Ne gondold amit gondolsz; gondold amit én gondolok.
A dolog úgy jutott eszembe, hogy a könyvesboltban kezembe akadt e könyv. Beleolvastam, és meglepetésemre a cigány nép sorskönyvi rajzát találtam meg egy Magyar Judit nevű szerző tollából. A könyv tartalomjegyzéke és bevezetője ingyenesen elérhető, a kérdéses cikk a tartalomjegyzék 375. oldalán található.
Mivel tisztában vagyok azzal hogy az intelligencia és a főbb emberi jellemvonások (vérmérséklet, érzékenység) döntő mértékben öröklődnek, ezért megvannak a kételyeim afelől, hogy az öröklött 'alap' hiányban a felszabadító parancsoknak különösebb értelmük lenne. Azonban nekünk, magyaroknak kétségkívül megvan az esélyünk rá hogy megértsük és fölhasználjuk e tanulságokat. Kezdjük tehát.
Eric Berne maga is beszélt az un. kulturális vagy transzgenerációs sorskönyvről. ennek rövid megfogalmazása: "Protokollon alapuló tudattalan életterv, amely egy család vagy egy csoport számos nemzedékén végigvonul."
Két fő része van:
- hiedelmek - annak megragadása, miképp vélekedünk magunkról és a világról. Van-e és ha igen, mi az életünk értelme, mit kell tennünk hogy az életben boldogok legyünk. Legendákban, mesékben, versekben, énekekben, közmondásokban jelenik meg. E mondákat adták tovább nemzedékről-nemzedékre.
- rituálék - szokások, tradíciók, sajtos viselkedésmódok, amelyeket a gyerekek szocializációjuk során elsajátítanak. Biztonságot jelentenek, ennek tudata révén az adott közösség teljes jogú tagjai. hogyan viszonyul a közöség a pénzhez-időhöz, mennyire fontos nekik stb.
A magyar jelképek mit jelenítenek meg - magyar zászló, magyar himnusz.
Először nézzük meg a gátló parancsokat, melyek jelen lehetnek a magyar köztudatban.
Ne csináld meg! vagy Ne sikerüljön!
Az egyik meghatározó sorskönyvi parancsnak ez tűnik. Évszázadokon óta különböző érdekszférák metszéspontjában fekszünk, így mindegyik befolyási övezet a saját parancsait próbálta ránkerőltetni. Ennek következménye, hogy minden csak félig készül el, minden törekvés félbemarad. Gömbös Gyula szavaival: "Mi mindig mindent csak félig csináltunk." Amit az egyik befolyási övezet ránkerőszakolt, a másik gondoskodott róla hogy ne sikerüljön, és fordítva. Amit önállóan szerettünk volna, az is csak féleredményeket ért el. Bizonyíték rá a Rákóczi-szabadságharc (aminek részleges sikere végülis felszámolta a nyílt önkényuralmi abszolutizmust egy időre), valamint 1848-49, amelyet hiába vertek le, egyes eredményeit nem lehetett meg nem történtté tenni. Az 1851-es törvények biztosították a jobbágyfölszabadítást, és ezzel elkezdték fölszámolni a feudalizmust Magyarországon. Kétségtelen tehát, hogy e negatív gátló parancsnak valós történelme van hazánkban.
Ne gondolkozz!
Holtversenyben ez a második gátló parancs, aminek hatása egész Magyarországon széltében-hosszában érződik. Gyerekkoromtól fogva mindenütt ezzel találkozom. Mivel a magyar egy nagy alkotóerejű, (kreatív) nép, ezért biztos hogy a külföldi gyarmatosítók (török osztrák, orosz), vagy a kollaboráns elit által lett elterjesztve. Egyik szembeszökő példája a dohányosok (3 millió Mo-n), alkoholisták (1 millió) és egyéb szenvedély-rabok kórosan magas száma. Claude Steiner kimutatta, hogy az alkoholista sorskönyve két parancsból áll: "Ne gondolkozz: igyál!"(angolul: Don't think; drink!), persze ezt be lehet helyettesíteni, pl. drogosnál: "Ne gondolkozz: drogozz!" stb (A jelen mottója: "Ne gondolkozz: fogyassz!"). Lényeg hogy a szenvedélyrabok gondolati mintájának hátterében szinte kivétel nélkül szóról-szóra megtalálható. E parancs felelős túlnyomóan az iszonyú szellemi sötétségért, ami az országban uralkodik.
Ne légy fontos!
A mindenkori gyarmatosítók és kollaboráns elitjeik számára döntően fontos, hogy a népet-nemzetet biztos keretek között tartsák. Vannak parancsok, amivel egyszerűen "nem lehet veszteni" ha alkalmazzák: pontosan ilyen a "Ne légy fontos!" is. Ennek példáját adják a mindenkori nacionalizmusellenes röpiratok, pamfletek, cikkek és tanulmányok, melyek mind közvetlenül vagy közvetve hívják föl a figyelmet a "nacionalizmus veszélyeire", a békés egymás mellett élést hirdetik, és fölszólítanak minket: "Tanuljunk meg kicsik lenni!", lásd Kovács László emlékezetes mondatát, amivel tudat alatt a szovjet (török-, osztrák-)elnyomók örök üzenetét fogalmazta meg.
Ne légy önmagad!
A magyarságot évszázadokon át valamelyik másik birodalom részének próbálták feltételezni a külföldi hatalmak és a vazallus elitjeik. A belpesti urbánus zsidók még egy kifejezést is kifejlesztettek: "magyarkodni", mintha lenne olyan pl. a német nyelvben hogy németkedni, vagy az angolban hogy angolkodni. A magyar nemzet e parancs gátló hatása miatt máig nem tudott széleskörű-érvényes önmeghatározást fölmutatni, aminek óriási hibáját akkor értjük meg, midőn e sorokat megismerjük Szekfű Gyula munkájából, a Három nemzedékből.
Ha már most a keletről menekülő zsidóság álláspontjára helyezkedünk, a három ország közül Magyarországot kell megjelölnünk, mint amely leginkább kecsegtető volt a bevándorlásra. Nemcsak azért, mert országunk kapitalizmusa úgyis szinte teljesen zsidó kézen volt, ami ilyen mértékben a német kapitalizmusról nem mondható el, nemcsak mert a mi kultúránk kisebb és hajlékonyabb, ellenállásra fajilag is kevéssé predestinált volt, holott a német lélekben évszázadok óta nem hamvadt el az antiszemitizmusnak egy bármi kis szikrája; mindez csak másodrendű jelentőséggel bírt azzal szemben, hogy a mi liberális illúzióink az orosz-lengyel bevándorló zsidónak az első lépést olyan mértékben könnyítették meg, miként sehol másutt a diasporától érintett államokban. A Kárpátok hágóit átlépve a galíciai és orosz zsidó, ki az ázsiai állapotok közt, honnan jött, emberszámba is alig ment, kellemes csodálkozással vette észre, hogy íme csak nemzeti ruháját kell levetnie, csak a közönséges érintkezésre szükséges magyar beszédet kell elsajátítania, máris éppen olyan jó magyar, tagja magyarországi nemzeti közösségének, mint generációk óta bentlakó zsidó polgártársai, vagy akár a magyar föld autochtonai, ősi családok nemes vagy paraszt leszármazói. Az idegen elemeket a belső átalakulás kötelessége alól a magyar közhangulat elvileg, változhatatlan érvénnyel felmenté: a határt akadály nélkül átlépő galíciai hosszabb-rövidebb tanyázás után rutén-tót vidéken, az Alföld magyar városaiba megérkezve már magyar számba ment és joggal elhihette magáról, a közhangulat hatása alatt, hogy épp oly jó magyar, mint bárki más ez akkor még széles országban. Az államilag szervezett névmagyarosító akció segélyével, eldobja nevét, újat vesz fel, boltot nyit, kis házat szerez, ezzel a magyar illúziók, az állam és nemzet formalisztikus felfogása szerint valóban és egészen magyarrá vált, gyarapítá a magyarság számát. Eggyel megint többen vagyunk, mondottuk, rá fér szegény, testvértelen fajtánkra. Ez az érzelmi alapja annak, hogy a bevándorlóktól csak felületes és merőben külsőleges, de annál gyorsabb átalakulást kívántunk. Lelkébe óvakodtunk beletekinteni, megelégedvén ruha és beszédkülsőségeivel, végleg áldozatává esvén a tévedésnek, melytől Széchenyi halálos félelemben, kezét tördelve óvott bennünket: összetévesztettük a nemzetiséget a nyelvvel, a magyarságot a magyarul csevegéssel, a halhatatlan lelket a mulandó, színét váltó külsővel. Vétkünk a legsúlyosabb, mert az Ige, a Lélek ellen való."
A saját nemzeti önazonosságunk kiáltó, órási hibája, hogy mindenkit, boldog-boldogtalan befogadunk, teljesen tekintet nélkül arra, miféle kockázatokat hordoz magában az illető, különösen ha egy többezer éves, eltérő nyelvű, vallású, tehát kultúrájú szívós népfaj ivadéka. Erre erősít rá a szintén főleg urbánus liberális körben terjesztett hamis állítás, hogy "nincs is olyan hogy magyar, csak különféle betelepült népek keveréke van", ami egyrészről nem igaz, elég csak Bartucz Lajos munkáját megemlíteni a tárgyban, másrészt meg a Magyar Nemzet egyik 2011-es őszi számában olvastam a cikkszerző azt hiszem Száraz Miklós volt, hogy ennyi erővel:
(...)spanyolok valójában nincsenek, csak egy nagy keveréknép van: ibérek, kelták, keltibérek, főníciaiak, görögök, karthágóiak, rómaiak, zsidók, alánok, vizigótok, arabok, berberek, cigányok, baszkok, katalánok, gallegók egyvelege.
angolok nincsenek, csak britonok, szászok, jütök, kelták, gaelek, írek, skótok, manxok, walesiek, dánok, normannok, piktek.
Látjuk tehát hogy ez nevetnivaló képtelenség, magyar nemzet tagjai közé alapvetően az tartozik, aki magyarnak vallja magát (szülői énállapot), magyarul gondolkodik (felnőtt énállapot), és magyarul érez (gyermeki énállapot), más szóval: teljes lényét, minden tehetségét a nemzet szolgálatába állítja. Aki "büszke a zsidóságára", "büszke cigányságára" illetve tudatosan más nemzet tagjaként határozza meg magát, nyilvánvalóan nem a magyar nemzet része. Ennyire egyszerű.
Megjegyzendő, hogy a nálunk fejlettebb önazonosságtudattal rendelkező szepességi és erdélyi szászok 600 ill. 900 éven keresztül képesek voltak megőrizni nyelvüket, kultúrájukat, egy tőlük gyökeresen eltérő nyelvi környezetben, amihez persze idővel jó segítséget nyújtott a külön vallás (evangélikus, református) is. Ha valamiféle igazodót keresünk nemzeti eszmélésünk számára, a jó példát bennük találhatjuk meg.
Nagyjából ezzel a fő negatív parancsokat végigvettem. Van még pár, ami csökkent erőkifejtéssel ugyan, de működik. Például:
"Ne érezd amit érzel; érezd amit én érzek." illusztrálva:
"Trianon kapcsán nem búslakodni kell; trianon kapcsán örülni kell!!"
Hasonló változat: "Nem trianon miatt kell búslakodni, hanem a holokauszt kapcsán kell lelkiismeret-furdalást érezni!"
E két változatot a lehető legmagasabb politikai helyekről terjesztik, minden lehetséges alkalommal.
Ne légy közel vagy ne bízz senkiben!
A magyarság történetében számos epizód van, amikor különféle jelszavak alatt uszították magyarnak a magyart ("nem bízhatsz benne, mert ő katolikus/protestáns" vagy "kuruc/labanc" stb), vagy éppen összeesküvéseket számoltak fel ("nem bízhatsz benne mert lehet ő is besúgó"), ez utóbbira a kommunizmus hatalmas mértékben erősített rá. Mégis elmondhatjuk, hogy a legerősebb ilyen jellegű hatás a modern fogyasztói kultúra, azon belül is a hollywoodi film- és tudatipar termékeinek szárnya alatt jött be a köztudatba, ennek lényege hogy a senkiben sem bízó hős egyedül megoldja az összes gondot pl. western esetén egyedül tisztítja meg a vidéket a banditáktól, néha akad egy alkalmi segítője, a kettejük kapcsolata leginkább a "jóindulatú semlegesség" mintsem a "szövetség" talaján áll, végül persze a magányos hős győz, a segítője rendszerint meghal, vagy komikus karakterként él tovább, a "magányos farkas" témája szinte minden hollywoodi komolyfilm (dráma, thriller stb) alapeleme. Ez a mentalitás ömlik mindenhonnan, a "szingli" divatja is ezt tett előbb elfogadottá majd irányjelzővé.
Itt fontos hozzátenni hogy a magyar, a mongol és a török népek körében a vérszerződéssel megerősített barátságnak nagy hagyománya és szerepe volt. Az első mondáink (Hunor és Magyar) is a testvériségről szólnak, tehát a barátság, testvériség (a kettő még a középkorban sem vált el élesen egymástól) a társadalom alapvető ragasztója, összekötő eleme volt. Ma már a gyerekek túlnyomó többsége egyke, a magyarok 15%-ának egyetlen barátja sincs, és a magyarok 70%-a nem bízik senkiben (a videó ezen állításai Kopp Mária: "Magyar lelkiállapot 2008" c. könyvére hivatkoznak).