Alkotó szellem: nemzeti kötelesség!

Magyar Nemzeti Feltámadás

Egy Orbán-beszédről és a magyar politikai észjárásról

2014. október 20. - Nemzetstratégia

Magyarországon ma nagyon kevesen hallottak Kornis Gyuláról. Filozófus, egyetemi tanár volt, számos magyarsággal és kultúrával foglalkozó tanulmány szerzője.

Számunkra különösen érdekes lehet, amit a "Tudomány és nemzet", 1941-ben megjelent munkájában a főbb nemzeti gondolkodásmódokat megvizsgálván az angol gondolkodásmódról ír, Austen Chamberlaint idézve. Elolvasva és megértve amit Chamberlain mond, talán az Orbán Viktor által suykolt propaganda lényegét is megértjük.

Klasszikusan jellemezte az angol politikának hagyományos és tipikus szellemét Chamberlain Austen a Nemzetek Szövetsége előtt 1925-ben, amikor a genfi jegyzőkönyv aláírását megtagadta, mert az elvi megkötöttség ellenkeznek nemzete politikai szellemével (Record of the sixth Assembly of the League of Nations. Fifth Plenary Meeting. Sept. 10th, 1925. L. Az államférfi c. munkámat. 1933. II. 236.). Mintha csak az angol tudományos gondolkodásmódot is jellemezné Chamberlain, amikor mint empirikus-gyakorlati angol, beleszúr a Nemzetek Szövetségének Achilles-sarkába: nem lehet a földgolyóbis valamennyi népét elvek alapján racionalista módon uniformizálni.

 

«Mi itt – mondja Chamberlain – sokféle nemzetet képviselünk,
amelyek az egész világon szétszórva és minden fajhoz,
minden éghajlathoz, minden hithez tartoznak, minden
lehető különféleségével a politikai berendezéseknek, társadalmi
sajátosságoknak, hazai jognak és történetnek. Olyan
eszközt teremteni, pontosan minden részletében, logikusan
minden irányban, amelynek feladata a nemzetek annyira
különböző konglomerációjának sokféle ügyét intézni, logikai
szabatossággal és úgy, hogy minden lehető esetet előre lássunk
s róla előre gondolkodjunk: ez felülmúlja azt az észt,
amellyel az emberiség meg van áldva. Nem olyasmi lenne-e
ez, mintha egy mozgékony, de ideális szellemű szabó arra
vállalkoznék, hogy ennek a nagy gyülekezetnek minden személyére
ugyanazt a ruhát szabja?... A mi tartózkodó álláspontunk
talán az angolszász szellem sajátságainak következménye.
A latin szellem számára természetes, hogy először
elvont elveket formulázzon, egyetemes szabályokat állapítson
meg s csak aztán induljon el a konkrét esetekre való
alkalmazás útján. A mi angol történetünknek egészen más
szelleme volt, s kikerülhetetlenül rányomta a maga bélyegét
a közügyekről való gondolkodásunkra. Mi szeretjük az általánosat
elkerülni, mi félünk ezektől a végsőkig levont logikai
következményektől, mert úgy, ahogy az emberi természet meg van
alkotva, a logika igazában csak kis szerepet játszik mindennapi
életünkben. Valamely nagy problémával szemben valóban
ritkán vezet bennünket olyan filozófusnak vagy hisztorikusnak
világos logikája, aki, távol a mindennapi élet zajától,
szobájának csendjében dolgozik. Szabad-e Önöket egy pillanatra
felhívnom, hogy hazám történetére csak futó pillantást
vessenek? Kétszázötven esztendő óta nem volt forradalmi
nyugtalanságunk. Óriási változások mentek végbe ezen
idő alatt életünk minden irányában. De soha egy pillanatra
sem formuláztunk meg nagy általános alapelveket logikai szabatossággal.
Ellenkezőleg: majdnem minden életbevágó döntésünk
logikátlan (illogical) volt, s éppen ezért annál alkalmasabb
arra, hogy az ellentétes érdekeket kiegyenlítse, a középutat
megtalálja s fokozatos eszközök útján a kívánt célhoz
vezessen. A brit birodalom államférfiainak gyülekezetében
nem egyszer vettük fontolóra, vájjon nem törekedhettünk
volna-e, nem kellett volna-e törekednünk arra, hogy a brit
birodalom alkotmányát világosan, mint a "fehéret a feketén"
megállapítsuk, nem úgy, ahogy meg van írva, hanem ahogy
ma a gyakorlatban él: és mégis, minden egyes alkalommal
a különböző kormányok képviselői egyhangúan úgy döntöttek,
hogy egységünk és egyetértésünk titka abban a rendkívüli
rugalmasságban rejlik, amelyet számunkra a logikában
és a szabatos definìcióban való hiányunk tesz lehetővé (our
want of logic and our want of precise definition). A mi gyakorlatunk
mindig az volt, hogy az egyetemes elvekre vonatkozó tág
nyilatkozatokat kerüljük, ellenálljunk annak a kìsértésnek, hogy
pontosan definiáljuk, mi a teendő s hogyan kell eljárni minden
lehető esetben, mert mi jól tudjuk, hogy ha előre gondoskodunk
is minden egyes esetről, amelyet előre láthatunk,
mégis a valóban bekövetkező esemény nem felelne meg a
pontos részletekben előrelátott esetek valamelyikének. Mi
mindig az egyes esettől emelkedtünk az általánoshoz, a helyett,
hogy az általánostól jutottunk volna az egyeshez. Nem valami
logikai rendszerből, mely általános tételekből áll, nőtt ki a
mi szabadságunk, jogunk és biztonságunk, hanem a kiegyezésnek
bölcs szelleméből (the wise spirit of compromise),
amely a válságos pillanatokban az összes brit pártokat áthatotta
és óvatos koncentrációnkból azokra a közvetlen problémákra,
amelyek pillanatnyilag megoldást követeltek.»


Chamberlain Austennek ez a klasszikus beszéde nemcsak
politica anglica, hanem scientia anglica in nuce is. Az egyetemes
elvont elvektől való tartózkodás, az egyedi tényekhez
való rugalmas alkalmazkodás, az empirizmus és az individualizmus
nemcsak az angol politikai művészetnek, hanem
az angol tudományos észjárásnak is alap jelleme, de egyben
sikereinek kulcsa.

Az elvektől való aggodalmas tartózkodásnak a történeti
gyökéren kívül másik pszichológiai forrása is van az angol
szellemben: az angol minden téren a gyakorlati cselekvésnek
embere: the man of action. Ez pedig a valóságra koncentrálódik,
a tárgyakban s nem ezek elvont fogalmaiban
gondolkodik. Az angol ezért is született empirista: nem áll
a fogalmi távolság hűvös logikai pátoszával messze a valóságtól,
mint a racionalista francia/a maga eszme-szkémáival,
hanem mindent közvetlenül tapasztalni akar, cselekvőkészsége
benső viszonyba iparkodik lépni magukkal a dolgokkal,
hogy ezek ellenállását legyőzhesse, fölöttük uralkodhassak.
Ezért semleges az elvont elméletekkel szemben: a dolgokból
mint a pillanat mesterét csak az érdekli, amit rögtön
gyakorlatilag a cselekvésbe átvihet. Nem a cselekvést rendeli
alá a gondolatnak, hanem fordítva: a gondolatot a cselekvésnek.
Cselekvésében ezért alogikus. Sidney Low egyenest
kijelenti, hogy «mi angolok büszkék vagyunk arra, hogy
logikátlan nép vagyunk.» Az angol ugyanis nem a racionális
gondolat egyenes útján halad, hanem az élet ráncait közvetlenül
követi, az élet törvényei pedig kiszámíthatatlanok.
Ez a szellem tükröződik filozófiájukban is: a legnagyobb
angol gondolkodók mind empiristák, másfelől pragmatisták:
az elméleti gondolkodást csak a cselekvés eszközének nézik.
A modern pragmatizmus, amely az igazságnak érvényét cselekvőértékétől,
hatóerejétől (power to work) teszi függővé,
nem véletlenül angol és amerikai elmélet.

Vessük össze ezt Orbán Viktor nemrég elhangzott beszédével:

Ideje, hogy magunk mögött hagyjuk az ideológiák és az izmusok korszakát. A valóság és a józan ész felette áll az ideológiai okfejtéseknek és a szellemi spekulációknak. – fogalmazott a miniszterelnök, hozzátéve: az önkormányzati választás eredménye megerősítette őket abban, hogy nemzeti alapokon álló néppárti politikát kell folytatni a jövőben is.

Orbán elmondta, hogy a nagy terve a teljes foglalkoztatás, „pontosabban munkába állítani Magyarországot”.

(MTI)

Orbán Viktor tehát angol logika szerint beszél. Lejárt az ideológiák (eszmék, elvek, logikailag átlátható szándékok) ideje, ide tettek kellenek. Orbán a "man of action" (a tett embere), aki ezt elvégzi (teljes foglalkoztatás, munkába állítani az országot).

 

Miért furcsa ez nekünk magyaroknak? Mihez hasonlít leginkább a magyar gondolkodásmód?

Gerevich Tibor szerint (Mi a magyar? szerk Szekfű Gula), a magyarság művészete Európai viszonylatban a franciához áll a legközelebb.

A magyar jogrendszer a Code Napoleon kisebb-nagyobb finomításokkal való átvétele.

A magyar forradalmias gondolkozásmód a franciához nagyon közel áll, több esetben vele azonos. Ehhez azonban a francia gondolkodás módját is ismernünk kell. Forduljunk ismét Kornis Gyulához ennek megvilágítására:

 

Az észnek ebbe a mindenhatóságába vetett hit az uralkodó hagyomány a francia gondolkodásban. Descartes arról álmodik, hogy az egész fizikai világot apriori bizonyos elvekből le tudja vezetni; Laplace pedig olyan abszolút világformulán töri a fejét, amelyből az egész valóság dedukálható úgy, hogy a szigorú matematikai törvények szerint a jelen állapotból abszolút szükségképiséggel minden jövő állapot kiszámítható.  Ez a Descartes-Laplace-féle racionalisztikus ismereteszmény a főtényező a francia tudományos szellem azon éghajlatának meghatározásában, amelyben az egymást felváltó nemzedékek felnőttek. Descartes a matematikát tette meg minden tudomány mintájává és a világban a matematikai mechanika engedelmes birodalmát látta egészen az organizmusokig, amelyeket gépeknek fog fel; Laplace az egész világfolyamatot egyetlen matematikai formulára iparkodott visszavezetni: ugyanígy a XIX. századnak legnagyobb hatású gondolkodója, Comte, az emberi történet számára kutat hasonló formula után, s olyan törvényszerűséget keres az emberi szellem tényeire is, mint amilyen a fizikai gravitáció törvénye; itt is érvényesíteni akarja a voir pour prévoir elvét, mint a természettudományokban. (...)

 

Ez a logizáló-matematizáló szellem különösen jellemző
módon tör elő a XVIII. században: ez a francia gondolkodásmód
tipikus százada. Ekkor az ész elveinek abszolút uralomra
való törekvése, mindennek uniformizálása, a centrálisan megszabott
egyformaság a formának ebben a nemzetében az
uralkodó. Az elme abszolutizmusa ellenkezni látszik a francia
lélek forradalmi hajlamával. Azonban a forradalom is valamely
eszmének az ész nevében abszolút hatalomra való
eruptiv juttatása: a nagy forradalomban is nem az individualizáló
liberté, hanem az uniformizaló egalité diadalmaskodik,
éppúgy, mint a XIX. század közepének francia szocialista
és kommunista elméleteiben. Ez a racionalista abszolutizmus
nyilvánul meg a forradalom matematizáló szellemében,
mely az országot a geometer ridegségével szabja föl
departement-okra es arrondissement-okra. A matematika racionalista
szelleme tör elő a forradalomból, amikor új tér- és
időbeosztást, új kalendáriumot, új mértékeket és pénzeket
vezet be. A francia racionalizmus a forradalom közepett úgy
szereti intézkedeseiben a matematikát, ezt az egyformán
szabályozó, mindent egyenlőségeknek alárendelő s egyenletekbe
foglaló tudományt, ahogyan a hajdani keleti nagy
abszolút monarchák, a fáraók, akiknek a számok és téralakok
ismerete kedvelt tudományuk volt. Tocqueville,a nagy
forradalomban általános elméletekhez való vonzódást, törvényeiben
racionalista rendszert ás exakt szimmetriát pillant
meg; a valóságos tények megvetését; azt a kivánságot,
hogy az egész alkotmányt egyszerre valtoztassák meg logikai
törvények és egyetlen terv szerint, a helyett, hogy megkísérelnék
részleteiben való módosítását.
A racionalisztikus gondolkodásmód sajátsága, hogy a
valósághoz nem szívesen alkalmazkodik, hanem ezt észszerű
elvek, általános eszmék (idées generales) szerint átalakitani
iparkodik, fogalmait es normait a valoságra rákényszeriti,
miközben ennek egyedi jelleget sehogy sem akarja figyelembe
venni: a francia szellem a tarka valóságot és életet egyetemesen,
abszolút módon törekszik regulázni. Ilyen módon
szabályozza az ész elvei alapján a politikai szervezetet: az
állam egésze az alkotmányban és közigazgatásban világosan
áttekinthető, mert egyforma s logikus szerkezet. Alapelve
a centralizmus, amely a logikus észt képviseli. Richelieu,
XIV. Lajos, a két Napóleon éppugy centralizálja az
országot, mint a nagy forradalom vagy a harmadik köztarsasag.
A francia szellem alapvonása a vilagosság (clarete): nem
hiába a francia észjárás legjellemzőbb ténye a XVIII. századbeli
felvilágosodási mozgalom. Az enciklopedistáknak egyik
fő törekvése, hogy a tudománynak, az egész kultúrának valamennyi
eredményét ésszel átlátható, mindenkitől felfogható,
világos fogalmi formákba és rendszerbe öntsék.

A magyar beszéd fogalmazásmódja világos és szemléletes, de történelmileg nem adatott meg neki ama lehetőség, hogy a franciához hasonlóan analitikus-racionalista legyen. A magyar beszéd az érthetőségre, áttekinthetőségre és a szemléletességre tör, ebben rokona a franciának. A magyar történelem sora, a lázadások és forradalmak, mind a francia irányt erősítik.

Valaki szembeszegezhetné: igenám de 2010-től fülkeforradalom van. Ennek ellentmond, hogy már Orbán is azt mondta, hogy nem volt, vagyis egyenesből meghazudtolta önmagát. A némi "forradalmi hevület" arra szolgált, hogy a fidesz a saját arcára alakítsa a jogszabályi hátteret, de ez, mint Orbán utalt is rá, végetért.

Miért alkalmazza Orbán az angol gondolkodásmódot?

1) Mert nem akarja , hogy forradalom söpörje el. A franciás,elvek mentén való politizálásnak ez szerves része. Minél jobban nyomonkövethető valaki elvi fejlődésben, annál jobban látszanak a cikkcakkok és hajtűkanyarok. Az angol logikátlanság megszabadít a logikus érvelés kínjától, és ezzel a számonkérhetőségtől is. Ahol nincs logika, ott nincs mit számonkérni sem.

2) az angol gondolkodás annyira idegen a magyartól, hogy egyszerűen nem tudunk vele mit kezdeni. És tényleg, már négy éve pontosan ez a helyzet uralkodik.

De hát mi van a "kompromisszum bölcs szellemével", miről Austen Chamberlain beszélt? -kérdezheti valaki.

Megvan az is, most legutóbb a devizahiteles-mentőcsomagban (meg a netadó kapcsán) jelentkezett. Amint a kormány látja hogy tovább nem feszítheti a húrt, kénytelen engedményeket tenni. Néha ő maga csinálja ezt hogy aztán "nagylelkűen" engedhessen, de mint a devizahitelesek esete mutatja, néha rákényszerül arra hogy a tűrhetetlen dolgokon változtasson.

Hogyan lehetne a franciás, forradalmi logika szerint szembeszállni ezzel?

Néhány ötletmorzsa: Rámutatni, hogy Orbán (minden egyes) beszéde logikailag összefüggéstelen, összehányt gondolatok egyvelege; vagyis: nincs értelme annak amit mond.

Rámutatni hogy minden van itt, színes-szagos dolog, amit egy vásáros cigány kitalálhat hogy a gyanútlan balekot átverje (lásd még: hetet-havat összehordani);

Rámutatni, hogy Orbán a világos beszéd kerülésével és a mismásolással a tisztánlátás alól próbál kibújni.

Rámutatni, hogy az igazság és hazugság között nem létezik "bölcs kompromisszum", vagy "arany középút".

Egyszerűen a tiszta észt kell visszahozni a magyar gondolkodásba. Ez ha kezdeményezők (proaktívak) akarunk lenni, akkor egyszerű, világos eszmék megfogalmazását (vagy régiek megtisztítását) és elterjesztését (is) jelenti.

Példának okáért:

  • törvény előtti egyenlőség (figyelem: nem egyenlő azzal hogy "minden ember egyenlő"!, azt jelenti hogy pusztán mert valaki oligarcha vagy politikus, ne bújhassék ki a felelősségrevonás alól)
  • közteherviselés (ahol az otp Szingapúrba adózik ott nincs köztherviselés)
  • médiaszabadság (a közmédia szabadsága, mindenki mondhassa el véleményét belekötésektől és közbeordításoktól mentesen)
  • esküdtszék (peres ügyekben)

stb.

A bejegyzés trackback címe:

http://nemzetstrategia.blog.hu/api/trackback/id/tr296806019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

murcielago 2014.12.11. 13:14:01

Érdekes eszmefuttatás. Az angol – a kontinentálishoz képest – Szigetlakó. Folyamatosan jött-ment a hosszú tengerpartján (és a kapcsolódó tengereken) és a Kontinens felől érkező kisebb-nagyobb jeleket figyelte. Ráért és biztonságban volt. Elfogulatlanul és a közvetlen részvétel érzelmi felindulása nélkül csak megfigyelte és gyűjtötte a tényeket. Amint a nagyhatalmi státuszt elérte, célja immár a status quo, vagyis az egyensúlyi politika lett, amiben ő lehetett a döntőbíró. Ehhez persze alaposan meg kellett értenie a szembeálló felek motivációt, hogy kihasználhassa azokat, végülis mindig ezt csinálta. Ami persze elvezet bizonyos toleranciához, de bizonyos képmutatáshoz is.

O.V. –ra is jellemző az egyensúlyi „célfüggvény”, aminek tartalma, hogy ő maradhasson hatalmon. A „pávatánc”, a dakota közmondások, stb. tükrözik a balanszírozást, ő valóban nem harmadikutas, hanem középutas/néppártos/centrális erőteres, stb. Egyensúlyozik bal- és jobboldali értékek, nemzeti és kisebbségi szempontok között. Sokszor azt érzi az ember. hogyha nincsenek meg az ellenoldalak, trükkösen – erre gondolhatsz Te is a „vásáros cigány” kitétellel - besegít és majdhogynem fiktíven létrehozza azokat (ilyen lehet pl. a „kötelező” drogteszt és hasonló gumicsontok, tk. keleszti a kalácsot). Valahol itt van a politikájának a kulcsa is, mert valójában mégsem a status quo politikusa, itt tér el az angol analógiától. Elég sok mindent elég hosszú időre megváltoztatott szerintem.

Nemzetstratégia · http://nemzetstrategia.blog.hu 2014.12.11. 17:03:35

@murcielago: "vagyis az egyensúlyi politika lett, amiben ő lehetett a döntőbíró. Ehhez persze alaposan meg kellett értenie a szembeálló felek motivációt, hogy kihasználhassa azokat, végülis mindig ezt csinálta. Ami persze elvezet bizonyos toleranciához, de bizonyos képmutatáshoz is."

Amiről írtál, "meg kellett értenie a szembenálló felek motivációit" szinte tökéletes, én úgy mondanám hogy meg kellett FIGYELNIE, vagyis az elfogulatlan kivülálló szemszögéből megvizsgálnia, és ha ezt hűvös távolságtartással föl is használta, akkor már bizony itt az "Oszd meg és uralkodj" elvével szembesülünk.

És Orbán is ezt, pontosan ugyanezt csinálja. Kormányzati pozícióból megoszt, különböző társadalmi csoportokat ellenségnek szemel ki
-részint azokat akik ellene tüntetnek, voltak ilyenek már a rendőrök ("rendvédelmi dolgozók"), orvosok, diákok, most a "drogosok" (az alkohol és nikotin is drog, ezért az idézőjel) - és a médiáját rájuk uszítja.

"Elég sok mindent elég hosszú időre megváltoztatott szerintem. "

Valóban, az angol "konzervatív" nem szívesen bolygat fennálló rendszereket, (inkább megkerüli őket).

OV amit megváltoztatott, azt a franciás, "forradalmi" logika mentén tette -új alkotmány, átszabása mindennek -ezek azonban nem az ésszerűsítést, hanem a saját hatalmának betonozását és a klientúra kiépítését szolgálták. Ez tehát jellegzetesen különböző, itthoni(nem szívesen mondanám azt hogy "magyar") elem.

_________

Egyébként észrevetted, hogy Magyarországra jellemző a "világmegváltó" gondolkodás, amikor valaki azt hiszi, hogy egy fölfedezés vagy összefüggés meglátása szinte mindent megmagyaráz? Erről lesajnálóan szoktak nyilatkozni (főleg a németes műveltségűek), pedig a francia hagyománnyal nagyon szoros párhuzamokat mutat, lásd Descartes és Laplace világleíró elméleteit.

Kornis Gyula kissé németes műveltségű volt (Eredeti neve: "Kerner"), ezért is írhatott kissé elítélően a franciás gondolkodásról. Pedig mindegyiknek megvan a maga haszna a maga helyén. MO-ra például eléggé ráférne egy franciás szellemű egységesítés/ésszerűsítés.

murcielago 2014.12.11. 19:19:07

@Nemzetstratégia:
„a "világmegváltó" gondolkodás” – amit némi durvasággal rögeszmésségnek nevezhetünk…valóban az ész, a logika szintjén kell, hogy megjelenjen, hiszen aki „világmegvált”, azt belátásos alapon teszi, biztos benne, hogy a világot meg kell váltani. A francia szellemben találkozott a latin világosság a haladás és világmegváltás eszményeivel ami a kelta-keverék népből ugyancsak szélsőséges dolgokat váltott ki (a legkeresztényibbségtől a sans-culottekig)...

Adolf egyébként állítólag a magyarokat rögeszméseknek tartotta, de ez valószínűleg másfajta rögeszmésség. Ez inkább keleties, fanatikus alapú rögeszmésség (nem véletlenül volt a legerősebb szekta errefelé a kalvini). Persze a franciáknak itt is nagy hatásuk volt, de inkább a lázongók/rebelisek körében, szemben pl. Oroszországgal, ahol effektíve az egész elit franciául társalgott. Nálunk az elit gyógyíthatatlanul volt anglofil Széchenyitől Hortin keresztül a mai elitig.

A spanyol párhuzamokat pl. kevésbé szokás emlegetni, de jócskán vannak. Kat-Alánok (az alánok közeli rokonok), Attila elveszett légiója, stb. Teljesen megosztott társadalom, nagy formaérzék párosulva erős fantáziával, szélsőségek, gyenge szervezési teljesítmény, kivéve az uralmi teljesítményeket, temperamentum, stb. Ők a latin világosságot nem a világfelforgatással, hanem a nemzeti büszkeséggel párosították.

Amire Te célzol, némi illuzionizmus, jobban megvan a spanyolban, mint a franciában szvsz. A kulturális integráló, befogadó szerep is. De valamiért a francia hatás jobban elfogadható.

Nemzetstratégia · http://nemzetstrategia.blog.hu 2014.12.11. 21:47:15

@murcielago: Nemrég került kezembe a "Hitler hatvannyolc tárgyalása", maga az elősző 100 oldalt tesz ki (hogy az olvasó biztos tudja mire kell gondolni:-)), a zsidó Ránki György írta, naszóval Hitler szerint a magyar közélet "rettentően korrupt", volt akkoriban, amiben egyrészt lehetett némi igaza, másrészt lehet hogy a német puritánabb gondolkodás miatt is látta ilyennek.

Amit a spanyolról írsz, nyilván így van, mivelhogy az összes latin nép spanyol-francia-olasz hangsúlyeltolódásokkal ugyanolyan: logikus-racionalista. A spanyol tüzesebb, a francia és olasz inkább érzékibb, a különbségek inkább érdekesek mint lényegesek.

"Amire Te célzol, némi illuzionizmus, jobban megvan a spanyolban, mint a franciában szvsz"

A franciában ez jobban átszellemül, a spanyolban pedig inkább komikussá válik (Don Quijote) vagy éppen nosztalgikus-borongóssá, a letűnt dicsőség fölötti kesergéssé. ennek a magyarban is sok párhuzama van.

"Nálunk az elit gyógyíthatatlanul volt anglofil Széchenyitől Hortin keresztül a mai elitig."

Horthy egy speciális eset volt, a vesztes háború után lett kiválasztva, Széchenyi valóban illik a képbe, de ennél példát nem nagyon találunk. A nevelőnők az úri családoknál vagy németet vagy franciát tanítottak a gyerekeknek, az angol elég ritka volt(amennyire én tudom).

murcielago 2014.12.11. 23:46:41

@Nemzetstratégia:
Az anglofilt nem kulturális hatásként, vagy nyelvtanulásként értve, hanem mint idealizált történelmi szerep és politikai rendszer. Tulajdonképpen sok szempontból jogosan (pl. majdnem biztos, hogy esküdtszéki rendszerben nem ítélték volna el Szántai Attilát, stb.), ugyanakkor mégis naivitás ez. Az angoloknak is megvolt a maguk XVI. Lajosa, megvoltak a koncentrációs táborai (sőt ez az ő innovációjuk eredetileg), a bosszúálló/értelmetlen tömeggyilkosságai (pl. Drezda) és hasonlók. A kontinentális népeknél az idealizált angol-kép afféle vágyteljesítő kivetítés. Még Hitlernél is, a plutokrácia nagy kritikusánál is az egyik legnagyobb tévedés az angolok megítélése volt.

A mai kort nem is említve, ami gyakorlatilag félig-meddig a nemzetköziesített angol kultúrára épül

Nemzetstratégia · http://nemzetstrategia.blog.hu 2014.12.12. 22:26:00

@murcielago: Az angol mindig a "tett embere", és ebbe bőven illik Drezda, meg a koncentrációs táborok...

Ami a lefejezett királyt illeti: valószínű hogy az angol gondolkodásmód részben az erre adott _reakció_ is, hogy ilyen többé ne fordulhasson elő.

az angol történelem egyik nagy irányultsága, hogy belső problémákat külső terjeszkedéssel/háborúkkal igyekszik megkerülni. Ez a gyarmatosítás időszakában működött is, amíg a problémás elemeket volt hova száműzni.

Korábban írtad:

"Ők a latin világosságot nem a világfelforgatással, hanem a nemzeti büszkeséggel párosították. "

Látod ez nagyon érdekes, hogyan látjuk a dolgokat. Ugyanis: ha úgy véled hogy rájöttél a világ titkára, van egy világmagyarázó elméleted, onnantól mindent annak fényében vizsgálsz és értékelsz, és meg vagy lepődve, hogy más miért nem látja szavaid és gondolataid 'nyilvánvaló' igazságát.

Íme, megismertük a logikus-racionális -felvilágosult francia szellem titkát.

Erre a Rajnától keletre (német hatókör) gyanúsan tekintenek, mint "felforgató eszmére", pedig nem az a lényeg hogy felforgat-e, hanem hogy mit mond az eszme.

A német a túlságosan merészen levont (vagy annak vélt) következtetéseket gyerekesnek, pimasznak, vagy felháborítónak találja. A német mindent méltóságosan és kenetteljesen csinál, lásd "Szent" Német-római Birodalom-, mely más birodalmat ismerünk amely szentnek hívta volna magát?

A francia elmebeli "mozgékonyság" taszítja a németet.

murcielago 2014.12.13. 00:16:35

@Nemzetstratégia:
„ha úgy véled hogy rájöttél a világ titkára” – nem igazán gondolom így, bár nyilván van bennem egy adag rögeszmésség (ismert okok miatt), csak valahogy nem tudnám elképzelni, hogy pl. a Pickwick Klubot egy német írja meg. Ugyanakkor azt el tudom képzelni, hogy valaki egyszer előáll azzal (vagy ez meg is történt?), hogy a Pickwick Klub egy általánosan emberi kifejtés, aminek semmi köze az angolokhoz. Az emberi világban növekvő anómia egy észlelés, egy tapasztalat, semmi különleges elmélet nincs benne, ez önmagában sem nem lelkesít, sem nem taszít.

Francia regényeket és esszéket olvasni valóban elragadó élmény, de a világ bonyolultsága nem áll meg itt, a fennkölt és tiszta stílusnál, hanem abban is racionálisan kellene tudni dönteni, hogy hova vezet egy tüntetés? Még a kenyeret követelő párizsi asszonyok is hiába kapták meg a kenyeret, ami azután történt az inkább a racionalitás paródiája. Valakik talán irányítják a vak és ostoba tömeget? Te erre azt mondanád, hogy összeesküvés-elmélet, nem racionalitás. Én nem tudnám azt tanácsolni a polgártársaknak, hogy menjenek tüntetni (kivéve, ha már nincs más választásuk). Ugye a párrizsi asszonyok is kenyérért indultak el, legalábbis ők úgy gondolták.

Nemzetstratégia · http://nemzetstrategia.blog.hu 2014.12.13. 14:04:11

@murcielago: "nem igazán gondolom így"

:) Nem te hanem a franciás beállítottság gondol(hat)ja így. Lásd föntebb amit Kornis mond Descartes-ról és Laplace-ról.

"Még a kenyeret követelő párizsi asszonyok is hiába kapták meg a kenyeret, ami azután történt az inkább a racionalitás paródiája. Valakik talán irányítják a vak és ostoba tömeget?"

Valószínű hogy irányították, de később az irányítók is döntő részben nyaktiló alá kerültek... ilyen tekintetben a forradalom igazságos volt, egyformán osztogatta a halált jobbra-balra...

murcielago 2014.12.15. 12:16:22

@Nemzetstratégia:
akkor ezt megbeszéltük...:)
meg azt is, hogyan olvassuk a tüntetők kiskátéját...:)