Pár előzetes észrevétel:

Molyneux libertárius (jobboldali liberális, jobboldali-anarchista) gondolkodó, vagyis pár dologban igencsak eltévedt nézeteket vall, de itt nem is ő a lényeg, ő csak a riporter.

A tudományban semmi sem szent és semmi sem lerögzített, mindenről lehet és általában kell is vitázni. Azonban emellett az IQ örökletessége, mint ezen interjúból kiderül, nagyrészt öröklötten meghatározott.

Az IQ egy pontszám (intelligencia kvóciens)ami egy IQ-teszt kitöltéséből és annak értékeléséből adódik. Az intelligencia mérésére hivatott. Megoszlanak arról a vélemények mi az intelligencia pontos meghatározása, de ettől függetlenül az ugyanazon IQ-tesztek kitöltése meglehetősen pontos pontszámokat ad.

Az emberi intelligencia az emberi lények észbeli képességre, amely jellemzője a fölfogóképesség, tudatosság, önfelismerés és akarat.  Az intelligencián keresztül az emberek kognitív képességeket birtokolnak hogy tanuljanak, koncepciókat alkossanak, megértsenek, logikát és érvelést alkalmazzanak, beleértve a kapacitást hogy felismerjenek mintát, megértsenek elképzeléseket, tervezzenek, problémamegoldjanak, döntést hozzanak, emlékezzenek, és nyelvet használjanak kommunikációra. Az intelligencia lehetővé teszi hogy tapasztaljunk és gondolkodjunk.

Térjünk a tárgyra. Nem fogom mind a 38 percnek mind a 60 másodpercét szóról-szóra lefordítani, nem is férne a keretbe, csak az érdekesebb részeket. Viszont mindenkit arra sürgetek aki tud angolul, hogy hallgassa meg saját fülével az interjút! Ne nekem higgyen, a fülének higgyen.

Az interjú pár érdekesebb pontja:

Dr. Kevin M. Beaver a bioszociális kriminológia professzora a Florida State Universityn. A bioszociális kriminológia a biológiai és környezeti tényezők bűnözésre és antiszociális viselkedésre gyakorolt hatását vizsgálja.

Dr. Beaver és 5 kollégája nemrégiben írtak egy tanulmányt amely a szülői nevelés (vagy elhanyagolás) verbális (szóbeli) intelligenciára gyakorolt hatását nézte meg. A tanulmány itt elérhető.

Amit vizsgáltak, hogy a különböző szülői módszerek, az otthoni élet hogy hat az intelligenciára a ifjú (13-18)- és kora felnőttkorban(18-25). Sok vizsgálat van ezzel kapcsolatban, de relatíve kevés amely a gének hatását is vizsgálja. Mivel a gyerek a szülő génjének 50%-át örökli, ezért lehetséges hogy amit eddig környezeti hatásnak tulajdonítottak, valójában még megméretlen genetikai hatás. Szemügyre vettek egy örökbefogadási mintát hogy vajon az örökbefogadó szülők nevelési módszerei mennyben jelezték előre az örökbefogadott gyerek IQ-ját ifjú- és kora felnőttkorban. Ami igazán elegáns e vizsgálatban, hogy az örökbefogadó szülőknek és a gyereknek nincs olyan genetikai kapcsolata, mint a biológiai szülőnek és gyereknek. És amikor az adatokat megvizsgálták, úgy találták, hogy a szülői bánásmódnak nincs statisztikailag jelentős hatása a gyerekeik intelligenciaszintjére ifjú- és korai felnőttkorban.

Molyneux (M): Természetesen a gyerekre lehet úgy hatni környezetileg, hogy ha traumatizálják, verik, hátráltatják a fejlődésben. Ez olyan mint a testmagasság kérdése: lehet a gyerekből visszamaradtat csinálni ha nem adunk neki ételt, de nem lehet őt magasabbá tenni, mint amennyire a génjei megengedik. Ez elég jó megközelítés?

Dr. Beaver (DB):Igen, ez elég jó megközelítés. A legtöbb szülői nevelés elég (jó). Ha mondjuk egy szülő bezárja a gyerekét a szekrénybe vagy kamrába és naponta egyszer ad neki kenyeret és vizet, az fog hatást gyakorolni a gyerekre? Persze hogy fog. De amikor megnézzük a szülői nevelést, még az úgynevezett "rossz nevelést" is a legtöbb mintában, még ez is elég jó ahhoz hogy ne legyen drámai vagy drasztikus hatása az intelligenciára. A tanulmányunkban a szülői hatásokat vizsgáltuk amelyek ifjúkorban jönnek elő. Szóval mi nem vizsgáltuk hogy a szülők hogy nevelik a gyereküket az első néhány életévben, azt néztük hogy nevelik őket az ifjúkorban, és ezek hogyan befolyásolják az IQ-t ifjú- és kora felnőttkorban.

M: Azt gondolom elég biztos föltételezés, hogy a nevelési módszer nagyjából ugyanaz marad az ifjúkorban, mint korábban volt, nem megy át radikális változásokon. Fölteszem valamilyen folytonosság biztos van a korai nevelés és az ifjúkor között.

DB: Így van, a kutatás azt mondja hogy a szülői nevelésnek erősen állandónak kell lennie, szóval nem kell drasztikus különbségekre számítani e különböző fejlődési időszakok között.

M:  Ez egy filozófikus jellegű show, és lehet hogy némely emberek, fiatal emberek kissé zavarban vannak. Még sosem hallottak a Bell Curve-ről és egyéb könyvekről, melyek azt látszanak jelezni hogy az IQ meglehetősen erős előrejelző a hosszútávú életirányokban és elért sikerekben stb, szóval ha elkezdünk gondolkodni a IQ-ról, miért kell hogy minket ez érdekeljen egyáltalán, mit jósol ez meg illetve milyen mértékig befolyásolja, milyen sorsra jutunk?

DB: Az IQ egyike azon kevés (matematikai értelemben vett)  változónak, mely előrejelez szinte mindent amit csak megnézünk. Előrejelez egészséggel kapcsolatos kimeneteleket, előrejelzi a korai halálozást, előrejelzi mennyi pénzt fogsz keresni (fizetés), előrejelzi hogy kerülsz-e kapcsolatba az igazságszolgáltatással, szóval széleskörben előrejelez egy csomó viselkedésbeli és társadalmi kimenetelt. Az IQ egyike azon nagyon kevés tényezőnek, amely ilyen széleskörű hatást gyakorol (...), és ez egy konzisztens hatás.

(...) A intelligencia az egyik legstabilabb személyiségjegyek egyike, amiről tudunk. Az hogy másokhoz képest hova esel 10 éves korodban, nagyon jól megjósolja, hova fogsz esni másokhoz képest 60 vagy 70 évesen. Szóval egyáltalán nem látunk nagy változást, és ami változást meg látunk, az is relatíve kicsi, pl. egy néhány IQ ponttal több vagy kevesebb lesz, ami egyébként valószínűleg tiszta véletlen.

M: Ki lehet jelenteni, hogy a szocioökonómiai státusz (SES) kevésbé előrejelző mint az IQ arra nézvést, hogy milyen sorsra jutunk?

DB: Igen, abszolút. (...)Ha megnézzük az intelligenciát akkor az egyes egyének IQ-ja a legerősebb előrejelző, függetlenül attól hogy milyen háttérből származnak.

M: Namost amikor a bűnözésről van szó, (...) mi a kapcsolat az IQ-haranggörbe és a bűnözési haranggörbe között?

DB : Jó a kérdés, és különféle mechanizmusok vannak, amelyek a kettőt összekötik. A kriminológusok közül sokan vannak akik egyszerűen elvetik még a lehetőségét is, hogy az IQ és a kriminalitás összefügg. Egyfajta ideológiai nézőpontból közelítenek a témához,és a kriminológiai folyóiratokban nagyon kevés erről a részletes információ, hogy az IQ milyen szerepet játszik a bűnözésben.Véleményem szerint ez azon ideológiai álláspontok egyike ahol a politikai is közbeszól. Kevés a tanulmány, amelyek kijöttek és megnézték az IQ és a bűnözés valamint az antiszociális viselkedés különböző formáinak kapcsolatát, -ezek általában személyiségkutatóktól és az egyedi viselkedés kutatóitól származnak - szóval nincs valami sok jelenidejű kutatás e téren, hogy az IQ hogyan befolyásolja a bűnözési viselkedést. És ez úgy gondolom eléggé hátráltatja hogy részletesen el tudjuk magyarázni, hogy a résztvevő mechanizmusokat ki tudjuk bontani. De nincs kétség afelől, hogy e két ösvény egybekapcsolódik, csak egyelőre még nincs sok empírikus bizonyítékunk. Említette az un differenciális detekciót. Ha valaki pl. úgy dönt hogy ellop egy autót a rendőrkapitányság elől, az valószínűleg nem legjobb ötlet és valószínűleg el fogják kapni. Namost  kik a legvalószínűbb emberek akik ilyet csinálnak? Valószínűleg olyanok akiknek alacsonyabb az intelligenciaszintje. De más tényezők is játszhatnak szerepet. Pl. annak a képessége, hogy képességeidet proszociális vagy antiszociális irányba mozgósítod. Ha magasabb az IQ-d akkor jobban kell hogy alkalmazkodj a környezetedhez olyan módon ami proszociális tevékenység felé visz el, például, főiskolára menni, munkát szerezni, magasminőségű munkát szerezni, kitűnni a munkavégzésben, képesnek lenni utasításokat követni és így tovább. Szóval az adaptációban előnyhöz juttat.

M: Miért gondolja azt hogy politikailag inkorrekt az IQ-t és a bűnözést tanulmányozni? Én úgy találom, hogy amennyiben a környezet játszana döntő szerepet, akkor lennének dolgok amelyeket a kormány tehetne, (eltérően a megbukott HeadStart programtól) azért hogy az IQ magasabb legyen de ez genetikus, és ha a bűnözést a génekkel akarod föltérképezni... itt van a kutya elásva? Kicsit nehéz megértenem, ez miért tabu.

DB: Jó kérdés. Úgy gondolom azért, mert egy csomó különféle tényező kapcsolódik egymásba. Ott az IQ, amely kapcsolódik a bűnözéshez, kapcsolódik a magas öröklöttséghez, kapcsolódik a SEShez, és kapcsolódik a rasszok (fajták) közti különbségekhez. Például elég nehéz elmagyarázni, miért látunk különbséget különböző etnikai csoportok között az intelligencia tekintetében, hogy bizonyos etnikai vagy rasszcsoportok miért foglalkoznak gyakrabban bűnözéssel, szóval az emberek aggódni kezdenek hogy ennek milyen bennfoglalt tanulságai vannak ara nézve hogy milyen megoldási javaslatok vannak, és hogy az emberek hogyan fogják ezt látni. Amit látunk hogy legtöbb kriminológus homokba dugja a fejét és még csak nem is beszél erről. Ami tanulmányt én végeztem az IQ és bűnözés kapcsán, egyetlen kriminológiai folyóiratban sem jelent meg. Megjelent viszont egyéni különbségekkel foglakozó folyóiratokban, személyiséggel foglalkozó folyóiratokban, és szerintem ezért van nagyon kevés információ bűnözésről, IQ-ról, és arról a kettő hogyan függ össze.

M: Például a magas bűnözési gyakoriságot a fekete közösségen belül gyakran magyarázzak azzal hogy rabszolgaság, rasszizmus a társadalomban és a rendőrségnél. (...) Ha a bűnözés összefügg az alacsonyabb IQ-val. és ha az adatok amelyekről Charles Murray és Dick Herrnstein beszélnek könyvükben a Bell curve-ben korrektek, és a feketék 1 standard deviációval (15 IQ pont) a fehérek és ázsiaiak alatt vannak, ha az alacsonyabb intelligencia összefügg a magasabb kriminalitással és a feketéken végzett tesztek alacsonyabb intelligenciát mutatnak, akkor ez egy hozzájáruló tényező lehet, ezt így össze lehet foglalni?

DB: Igen, egyes embereket ez aggasztja. Egy lépéssel messzebbre menve:ha az IQ relatíve változtathatatlan, vagyis ha ez van, akkor igazából semmit sem tudunk tenni, e rész az amely megijeszti az embereket.Ha mondjuk az IQ a bűnözés egyik oka, és mint tudjak az IQ változik ha különböző emberi rasszokat nézünk, szóval mit jelent ez, hogy tudjuk megelőzni a bűnözést ha nem tudjuk megváltoztatni az IQ pontszámot? És akkor itt jön be képbe hogy lesz-e új eugenikai mozgalom, és mi lehet csinálni? Szóval igencsak elijeszti az embereket attól, hogy ezt kutassák.

M: És a közvéleményben, amely nem különösebben tájékozott a statisztikában stb, aggodalom lehet úrrá hogy itt  rasszizmust hirdetnek, mert mivel az IQ-pontok különbsége lehet megmagyaráz társadalmi trendeket, de az adott egyént ez alapján nem lehet leírni, és az emberek e kettőt hajlamosak összekeverni és lehet hogy egy adott csoporttal kapcsolatos negatív eredményre jutsz, ami alaptalan lehet az e csoporthoz tartozó egyes személy esetében.

DB: Abszolúte.(...) Ha például ismersz valakit akinek alacsony IQ-ja van, az nem jelenti azt, hogy bűncselekményt fog elkövetni. Csak arról beszélhetünk ami a mintában van az aggregált adatok alapján de ebből nem lehet az egyes személyre konkrét következtetést levonni.

M: igen ezt fontos megállapítani hogy a legtöbb alacsony IQ-jú embernek köze nincs a bűnözéshez, egy kisebb tendencia csupán...namost én azt találtam érdekesnek (...) hogy pl a verbális (szóbeli ) intelligencia és a kriminalitás összefügg, hogy minél nagyobb a verbális intelligencia, annál kevésbé hajlik a bűnözésre. Ez így van?

DB: Korrekt. Én is publikáltam tanulmányt erre nézvést és pontosan ezt találtuk.(...) például minél nagyobb valakinek a szóbeli adottsága, annál valószínűbb hogy ki tudja magát beszélni egy problémás helyzetből, pl. ha egy rendőr megállítja az úton. És minél kisebb, annál valószínűbb hogy más eszközökhöz, pl. tettlegességhez folyamodik.

M: A gyerekeknek is ez mondjuk ha agresszión kapjuk őket: használd a szavaidat!

DB: Pontosan.És használd őket hatékonyan. Ha pl. gyorshajtáson érnek, megpróbálhatod kibeszélni magad a helyzetből. De ha bírságot akarsz kapni akkor annak egy módja hogy ránézel a rendőrre és azt mondod: "miért nem a valódi bűnözés ellen küzdesz"? Ez nagyon gyorsan bírságot eredményez. Hasonlóan, ha képtelen vagy kifejezni magadat, pl. a példa mit szoktam használni a diákjaimmal, hogy tegyük föl bemegyek az osztályba és elveszem a képességed hogy beszélni tudj. Azt mondom hogy mindenki elégtelent kap és kimegyek az osztályból. A diákok két dolgot csinálhatnak: Vagy fizikailag megtámadnak, mely esetben le lesznek tartóztatva,vagy pedig leülhetnek miután visszanyerték beszédképességüket, és mondhatják: nem adhat csak úgy mindenkinek elégtelent! Menjünk az igazgatóhoz, írjunk levelet! És ha jól csinálják, akkor nyerni fognak.

Az első esetben megtámadnak, és jó okuk van rá, megbuktam a tanáruk lenni. De le lesznek tartóztatva. A másik esetben leülnek, és használnak egyfajta intelligenciát, a szóbeli képességeiket, és alkotnak egy szóbeli választ, ami a nyertes helyzetbe segítheti őket, és engem pedig fegyelmibe részesítenek vagy kirúgnak stb.

M: Ha jól tudom akkor önnek van egy készülő tanulmánya, amely a bűnözési hajlammal foglalkozik, egypetéjű ikrek esetén (...).

DB: Az ikerkutatás egy jó mérce ahhoz, hogy lemérjük az öröklés és a környezet befolyását szinte bármire nézve. szinte minden amire gondolni lehet, valószínűleg vizsgálva volt valamilyen behaviorális genetikai vagy ikervizsgálatos kutatásban. egy bizonyos számú feltételezésnek igaznak kell lennie ahhoz hogy az eredmények valósak legyenek. Az egyik az "egyenlő környezet" feltétele ami lényegében azt jelenti hogy az egypetéjű ikrek környezete nem lehet hasonlóbb mint a kétpetéjű ikreké. Ha a környezet hasonlóbb az egypetéjű ikreknél, például a szülők hasonlóbban bánnak az egypetéjű ikrekkel -pusztán azért mert egypetéjű ikrek - akkor az elfogult becsléseket eredményezhet, az öröklöttség irányába. Ha például van két egypetéjű iker és kitűnnek a sportban akkor valószínűleg ott a szülők több energiát fektetnek a sportos nevelésbe mintha lenn két kétpetéjű iker, akinél az egyik kitűnik sportban, a másik egyáltalán nem. Ez esetben a kritikusok azt mondják hogy nézd, az egyenlő környezet elve sérül, hiszen máshogy bánnak a szüleik az egypetéjű mint a kétpetéjű ikrekkel, de mivel ez valamiképpen az egyénből ered (mármint sport iránti hajlandóság), ezért mégsem sérül az egyenlő környezet elve.

M: (...): ön szerint a szociális programoknak mint pl a Headstart és egyebek amelyek az intelligencia növelésre szolgálnak (Amerikában) van érezhető hatása?

DB:Erre nézve semmilyen megbízható adatról vagy tanulmányról nem tudok, hogy bármi ilyesmi az IQ növelésével vagy az egyenlőtlenségek mérséklésével járna. Azt gondolom hogy nagyszerű lenne ha az IQ-t ilyen módszerrel növelni lehetne, fölemelni az emberek IQ-ját, egyenlőbbé tenni a dolgokat, de semmilyen publikált adatot ahol ez van bizonyítva, erre nézvést nem láttam. És ha volt is ilyen publikálva egyedi tanulmány, akkor nem láttam hogy ezt sikerrel megismételték (replikálták) volna. Szóval nagyon szkeptikus vagyok hogy vajon érdemes-e ezermillió dollárokat e programokba süllyeszteni, ha a szándékunk hogy emeljük az IQ-pontszámokat vagy hogy az esetleges egyenlőtlenségeket fölszámoljuk. E programok jók lehetnek más okok miatt, de amikor az intelligenciáról beszélünk, nem látom hogy sok hatást érnének el, ha egyáltalán bármilyet.

(...) Ráadásul e programok nem is igazán az IQ-t növelik ha egyáltalán, ha nem azt tanítják meg hogyan kell az adott tesztet kitölteni. De tegyük föl a példa kedvéért, hogy e programok tartósan megemelik az IQ-t 2-3 ponttal. Nem hiszem hogy 2-3 pont jelentőségteljes emelkedés, vagy hogy a mindennapi életben különbséget jelentene. pl. ha valakinek 115 az IQ-ja ahhoz képest mintha 113 lenne. Nem hiszem hogy ennek van jelentősége. Szóval, igen, lehet rövidtávú emelkedés arra nézvést, hogyan kell a tesztet kitölteni. de semmi hosszútávú olyasmi, ami radikálisan megváltoztatna egyéneket, mert 2-3 IQ pont egyáltalán nem annyira jelentős. De szerintem amit e programok igazán elérni akarnak, hogy mondjuk valakinek 75 az IQ-ja, és akkor ezt fölhúzzák 95-re, de én semmi ilyet eddig nem láttam.

M: Hát igen ez egy nagy kár, és van benne egyfajta szívfacsaró összetevő is, mert szeretjük annak elképzelését,hogy pl. egy demokráciában legalábbis az alacsonyabb IQ-júak sorsán segíthessünk, azzal hogy őket okosabbá tesszük, de a genetikai és biológia nem erre visz minket.

Szeretném nagyrabecsülésemet kifejezni iránta amit ön csinál, hogy megkérdőjelezi a bevett dolgokat, egy nagy adag ellenségesség van e tárgyban és azon emberek iránt akik követik az eredményeket a genetikai befolyáshoz, de tudja én egy empirista vagyok, és követem az eredményt, ahová az eredmény visz engem, és próbálom az ideológiát félretenni, amennyire csak lehet, a kivülálló szemével nagyon csodálatraméltó munkát végzett.

DB: Köszönöm, és tudja meglehetősen kevés az empírista az egyetemi életben és főleg a társadalomtudományok terén, úgy gondolom hogy a nagyrésze csak ideológia és bizonyos kimentelek felé való elfogultság, és kevésbe foglalkoznak az empírikus adatokkal és jobban foglalkoznak aktivizmussal és azzal hogy egy kutatás milyen érzéseket vált ki az emberekből. Néha nehéz e tudományos területek némelyikében dolgozni, de ugyanakkor úgy gondolom nagyon jutalmazó is. Szóval köszönöm hogy meghívott a műsorába és beszélhettem erről egy kicsikét.

M: köszönöm, és vigyázzon magára.

DB: Ön is.