Edward Gibbon (1737-1794) brit történész fő művében: "A Római Birodalom hanyatlásának és bukásának története" c. könyvében (The History of the Decline and Fall of the Roman Empire) a "polgári erények" (becsület, férfiasság, kitűnési vágy, bátorság, karakteresség, önbecsülés, férfias erények, a latin Virtus összetevői) csökkenését, és a kereszténység elterjedését említi meg legfőbb bajokként. A rómaiak elpuhultak, elkényelmesedtek, barbár zsoldosoknak engedték át a Birodalom védelmét, akik végül ellenük fordultak. A kereszténység közrejátszott ebben, azáltal hogy a népesség az itt-és-most valósága helyett a túlvilági, mennyországi jutalmaktól várta a reményt.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a kereszténység valóban alkalmas lehet ilyen felfogás elterjesztésére, de ez minden vallásra elmondható, amely egy általános összeomlás világvége-hangulatában próbál érvényesülni, követőket szerezni magának.
Érdemes a föltenni a kérdést: Vajon a keresztény vallásbeli "túlvilági hangsúlyozás" miatt omlott össze a Birodalom, vagy az általános romlás és hanyatlás révén vált fontossá az embereknek egy olyan vallás, amely az itt-és-most valósága helyett a túlvilágban reméli a jutalmat? Nem akarom eldönteni a kérdést, mivel ezen mindenképp érdemes elgondolkodni, csak jelezni szeretném: nekem az utóbbi tűnik a valószínűbbnek.
Természetesen azt is vegyük hozzá, hogy a Keletrómai Birodalom határozottan keresztény volt, mégsem omlott össze. Ennek fényében Gibbon kereszténység-kritikája eléggé megalapozatlannak tűnik.
Érdemes még egy kicsit visszatérni Arnold J. Toynbee munkásságára. Szerinte a Római Birodalom születésétől fogva a gyökeréig romlott volt, és a Birodalom egész története a köztársaságkori intézmények lassú hanyatlása volt.A rómaiaknak nem volt költségvetési rendszerük, és a rendelkezésre álló erőforrásokat egyszerűen elvesztegették. A birodalom gazdasága "Raubwirtschaft" volt, vagyis a létező erőforrások elrablása, bármiféle új termelése helyett. A birodalom a meghódított területek gazdagságára volt utalva, (amely természetesen végetért, miután a területi expanzió lezárult), vagy pedig olymértékű adóztatáson, mely nyomorba kergette a kisméretű gazdaságokat (amely révén a még fizetni képes rétegekre még több teher nehezedett). Amint megszűnt érkezni a sarc a meghódított területekről, a katonai gépezet összes költségét a lakosságnak kellett viselnie.
A rabszolgamunkán alapuló gazdaság eleve kizárta a vásárlóerővel rendelkező középosztály kialakulását. A Birodalom kevés exportálható árút készített. Anyagi innováció, úgy a vállalkozói szellemen, mint a technológiai fejlődésen keresztül, régen megszűnt már jóval a Birodalom felbomlása előtt. Eközben a hadi költségek és a császári fényűzés folytatódott. A pénzügyi szükségletek növekedtek, a lassanként szétmálló eszköztár miatt azonban ezeket képtelenség volt fedezni.Végül már a birodalom ellenségeinek a fegyverzete is jobb lett, a gazdasági hanyatlás miatt. A megrokkant társadalmi rend olyan keveset ajánlott az alattvalóinak, hogy sokan a barbár inváziót felszabadításként élték meg, az uralkodó osztály súlyos tehertételei alól.
