Pár statisztika százalékos előfordulásban.
A magyarok világelsők a tüdőrákos megbetegedések és halálozások előfordulásában.
A magyarok elsők Európában a kövérség előfordulásában.
A magyarok negyedikek a világon a szívbetegség okozta halálozásban.
A magyarok bent vannak az első tízben öngyilkosságban.
Minek köszönhető ez?
Vázlatos közelítés: Egy társadalom élhetetlen, amennyiben hiányzik belőle a remény, az együttélés, a közös sikerek, a jövőkép a tisztes megélhetés lehetősége mellett. A tisztes megélhetés a technikai feltétel, a többi pedig a tartalmi.
A magyar uralkodó osztály ("elit") a magyar lakosságot nagymértékben magára hagyta, mivel az uralkodó osztálynak fontosabb volt a kommunista hatalmi struktúrák átmentése és saját hatalmának biztosítása.
A magyar reálbérek ugyanott tartanak, ahol 1978-ban.A politikai uralkodó osztály eredendő bűne, hogy a magyar gazdaságot, ipart, feldolgozóipart, könnyűipart fillérekért, szándékosan dobta oda a nemzetközi tőkének és a későkommunista üzletembereknek.
Magyarország a kereskedelmi mutatók szempontjából a világ negyedik legnyitottabb gazdasága. Egy ilyen környezetben az "önálló gazdaságpolitika" mint kifejezés értelmetlen. Ez is a "rendszerváltó" politikai osztály bűne.
A magyar közéletetés gazdaságot óriási mértékben mérgezi, szennyezi a korrupció.
A létezők problémák föltárása és megoldása helyett a kormány (fidesz) focira fordítja a pénzt. Stadionokat épít 100+ milliárd forint értékben, focicsapatokat támogat, "focikultúrát" próbál kiépíteni. Ha megpróbáljuk érteni, akkor az történik, hogy a kormány (fidesz) egyrészt így próbál valamiféle "egységet" kovácsolni (amilyen értelemben a lelkes szurkolók egyek a szurkolásban és az ünneplésben, identitásképző), valamint jó beszédtéma és figyelemelterelő is inkább a fociról, mint az élet valós problémáiról beszélni. Azonkívül, amennyiben a foci sikeres, akkor minden ami a focihoz köthető, a fidesz hírnevét öregbíti: a stadion, a csapat, stb. Persze ez százmilliárdors kudarc, az adófizetők pénzén.
A fidesz hasonlóan értelmetlen beruházásként vette meg pár éve 500 milliárdért a mol-pakettet (IMF-hitelből, a mostani MOL-részvény felét éri a vételkori árnak), 260+ milliárdért a gáztározókat, ezekre semmi szükség sem volt. Valakik persze nagyon jól jártak, illetve az "úri virtus" is él, amikor rongyokban járunk, de párducbőr kacagányt húzunk magunkra.
Mindeközben a munkanélküliség alapvetően 15%, de ebben nincsenek benne a külföldön munkát találók, a részmunkaidőre bejelentettek, illetve azon munkanélküliek, akik már munkanélküli segélyt sem kapnak. A közmunkások száma is torzítja a statisztikát, mindezek figyelembevételével a munkanélküliség 25%-on vagy afölött lehet.
A kivándoroltak száma Matolcsy György szerint 600 ezer körül van.A gimnazisták 20%-a külföldön képzeli el az életét. A kivándorlás egyre növekvőméreteket ölt.
A "magyar" termékenységi arányszám (TFR =Total Fertility Rate) 1,41 szülőképes nőre nézve, de ezt persze torzítják a cigány termékenységi adatok, amelyeket együtt számolnak a magyarral. A cigányok nélkül a magyar termékenység 1,0 körül, vagy az alatt van. Ez a nemzethalál előszobája.
Nyomasztó ellentétben áll mindez adatokkal a nyomasztó sikerpropaganda, amely folyamatosan ömlik a tévéből és rádióból. A fidesz harsogta termelési riportok és a valóság egyre kevesebb közös elemet mutat.
A lakosság érzi és látja a valóság és a sikerpropaganda közti ordító ellentétet, és közönyössé, kiégetté válik.
Az emberek érzik hogy csak a duma megy. Folyamatos az elszegényedés, a kormány nem segít nekik.
A magyar közéletet szennyező, mérgező problémák annyira jelentősek, hogy nagyon nehéznek tűnik demokratikus kereteken belül megoldani őket. A magyar közélet a szisztematikus rothadás állapotában van.
Vajon a Jobbik képes lesz-e megoldást találni erre? Ha van megoldása, képes lesz-e alkalmazni?
A Jobbik képes lesz-e a magyart (indirekt eszközökkel) önbizalomra tanítani?
A Jobbik képes lesz-e a magyart az alkoholizmusról és dohányzásról érdemben a leszokás felé mozdítani?
Képes lesz-e a katasztrofális termékenységi rátát megfordítani?
Meg lehet-e ezen bajokat a parlamentáris liberális demokrácia keretein belül oldani?