Manapság gyakran fölmerül, hogyan lehetne elősegíteni, hogy kevesebb ember vándoroljon ki, illetve hogy a kimentek visszajöjjenek. A végéről kezdeném.

Úgy lehetne elérni, hogy a félmillió kivándorolt nagyrésze visszajöjjön, hogy kilépünk az EU-ból.

Ezáltal a külországi magyarok óriási része útlevél ill. vízumköteles lenne. Emlékezzünk: az EU-ban jelenleg elég a személyi igazolvány, még útlevél sem kell.

A technikai módszer tehát:

1) kilépni az EU-ból

2) megtiltani a külországi magyar nagykövetségeknek, hogy útleveleket szolgáltassanak, újitsanak meg, stb

3) ezáltal a kintlévő félmillió magyar nagyrésze - amennyiben nem akarja az illegális bevándorlók életét élni - kénytelen lesz hazajönni.

Persze ezt nem kell ennyire "tudatosan" csinálni. Alapesetben amennyiben kilépünk-kiléptetnek minket-összeomlik az EU, onnantól dominóelven követik tovább egymást az események.

Tehát végülis a kivándorlók nagyrészének visszatérítése technikai kérdés.

A következő kérdés: hogy érjük el, hogy a magyar ember ebben az országban érezze otthonosan magát, ne akarjon kivándorolni?

1) Először is kiszámítható gazdasági környezettel, ésszerű mértékű ÁFÁval (10-13% max), amely azonnali versenyelőnyt jelentene a régióban lévő ÁFÁkhoz képest. Ehhez jön a korrupció lecsökkentése, a nemzetet sanyargató végrehajthatatlan bürokratikus szabályok megszüntetése, az államháztartás leegyszerűsítése.

A gazdasági környezet rendbetételéről, a munkához való jog mindenkinek való biztosításáról már írtam előző cikkemben.Itt most nyilván nem ismételném meg az ott leírtakat. Ez az általános gazdasági háttér. A következőkben vizsgáljunk meg néhány egyszerű, de figyelemreméltóan hatásos dolgot.

2. A most használatos QWERTZ-billentyűzet leváltása gyorsabban gépelhető billentyűzetekre.

A javaslat lényege: a mai billentyűzeteknek ugyanaz a kiosztása, mint a régi írógépeknek. Nézünk meg bármilyen régi írógépet, és vessük össze a számítógépünk billentyűzetével: ugyanazt a kiosztást fogjuk találni. Namost ezt a kiosztást azért csinálták meg, mert az első kezdetleges írógépeken gyakran összeütődtek a kis kalapácsok, amelyek a betűket beütik a papírba. Emiatt a leggyakrabban használt betűket a lehető legtávolabbra kellett tenni, hogy a kis kalapácsok összeütődését minimalizálni lehessen. Ez a kiosztás került át aztán -az egyszerűség kedvéért - a számítógépek billentyűzetébe is, tehát: a mai billentyűzet úgy van megtervezve, hogy a leggyakoribb billentyűk egymástól a lehető legtávolabb legyenek, tehát a gépelési sebesség a lehető leglassabb legyen.

(A teljesség kedvéért: a QUERTZ mellett létezik angol nyelvterületen a QWERTY, itt a Z és az Y cserélődik fel, egyébként minden ugyanaz, valamint a francia AZERTY, ahol az első két betűt cserélik fel, egyébként minden ugyanaz.)

Ezt a problémát orvosolja a Dvorak és a TypeMatrix. a Dvorak-koisztás lényege: a hagyományos billentyűzet leggyakoribb gombjait egymáshoz a legközelebb helyezi el, a TypeMatrix pedig ergonómiai szempontok figyelembevételével az egész billentyűzetet átalakítja.

Vizuális típusok kedvéért:

QWERTZ-billentyűzet írógépen (forrás:wiki)

Mai számítógépes QWERTZ-billentyűzet -jól látható az azonosság (forrás:wiki)

Dvorak-billentyűzet (forrás:wiki)

TypeMatrix

Egyes tanulmányok szerint ezekkel a billentyűzetekkel 2-3x gyorsabban lehet írni, mint a hagyományos QWERTZ, ill. QWERTY ill AZERTY billentyűzetekkel. Természetesen ez a terület sem mentes az ellentmondásoktól, de az kijelenthető: minél ergonómikusabb valami, annál egyszerűbb, annál kezelhetőbb.

Pl. magyar billentyűzetet tekintve a sok ékezetes billentyű esetét egy "ékezet" billentyűvel oldnám meg, amelynek lenyomása önmagában nem csinálna semmit, kivéve hogy a közvetlenül utána lenyomott billentyűt (pl: "e") ékezetesre ("é"-re) változtatja (vagy: rövid ékezetesből pl."ü" hosszú ékezetest  "ű" csinál). Ilymódon az összes hosszú ékezetes billentyűt (í,é,á,ű,ő,ú,ó,) le lehetne hagyni a kiosztásról.

A lényeg: egy sajátos, egyszerűbb, kezelhetőbb, gyorsabban gépelhető magyar billentyűzetkiosztást létrehozni. Tudományos módszerekkel, kísérletben résztvevőkkel kéne ellenőrizni, melyik válik be a legjobban. Pl. egy tapasztalt Dvorak-gépelő és egy tapasztalt QWERTZ-gépelő közül átlagosan melyik gépel gyorsabban. A lehető legtöbbfajta billentyűzetet kipróbálni, a tudományos eredményeket a sajtóban közzétenni, és uralkodó billentyűzetkiosztásként az iskolai oktatásban meghonosítani. Értsd: ezentúl ezt tanulnánk az iskolások. iIymódon egy sajátosan magyar, és gyorsabban gépelhető kiosztásba tanulnának bele.

3. a 12-es számrendszer bevezetése.

Ezen újítás lényege, hogy a 12-es számrendszerben számolva sokkal egyszerűbb a számolás, mivel a 3-mal, 6-tal, 9-cel osztott egészekre nem kapunk végtelen tizedestörtet, mint a 10-es számrendszerben. Hasonlóképpen, ha valami 12 részből áll, sokkal könnyebben lehet elosztani (kétfelé, háromfelé, négyfelé, hatfelé), mintha 10 darabból állna (amelyet csak kétfelé és ötfelé lehet). Tehát végsősoron egyszerűbb vele számolni.

Egy alapos összehasonlítás angol nyelven. A 12-es (duodecimális, tucatos) számrendszerrel könnyebb számolni.

egy másik tanulmány, tudományosabb formában.

A 12-es számrendszer egyik lehetséges szimbólumrendszere. (forrás: earth360.com)

Itt jegyezném meg, hogy érdemes lenne foglalkozni vele, hogy a "Hüvelyk" mértékegységét (2,54 cm) illetve a "Láb" mértékegységét (egy tucat hüvelyk =30,48 cm) visszahozzuk a magyar köztudatba. Többek között azért, mert a Szent Korona összes főbb mérete hüvelykben van megadva. Tehát ez egy ősi magyar mértékegység, amelynek 100% jogosultsága van arra, hogy újra magyar mértékegység legyen.

A súlymértékek terén a Troy unciát (1 Troy ounce = 31.1034768 gramm) és a Troy fontot (1 Troy pound = 12 Troy ounce = 373.24172 16 gramm) érdemes megnézni. Például az elfogadott kenyérméret ezentúl nem 1 kilós, hanem 3 fontos, vagyis 1,112 kilós lenne.

Mivégre mindez?

Az átlagember a különlegeset önkéntelenül is a "bonyolulttal" azonosítja. Én megfordítottam ezt a szabályt, és a különlegeset az egyszerűbbel tettem egyenlővé. Persze minden új mértékegység-rendszer elsajátítása bonyolultabbnak tűnik (kivéve az iskolásoknak, akik először tanulják), de a hosszútávú gyorsaság (billentyűzetek, számrendszer esetén), egyszerűség mindenképpen ki fog fizetődni.

Magyarul: ami "különleges", az én koordináta-rendszeremben valójában egyszerűbb. Ezt angolul "ellen-intuitívnak" (counter-intuitive) nevezik. Az ember ösztönösen arra gondol, hogy ami különleges, az bonyolult. Pedig vannak kivételek.

Ennek gyakorlati haszna, alkalmazása: amint egy hazánkfia külföldre kerül, és szembesül a bonyolultabb, nehézkesebb (számolási, gépelési) módszerekkel, jogosan fogja úgy érezni, hogy egy kulturális értelemben felsőbbrendű országból érkezett, ahol ezen lényeges dolgok egyszerűbbek.

Egy gyakorlati példával hadd érzékeltessem: Egyszer szemináriumi dolgozatot kellett írnom, és a gépem valamiért üzemen kívül volt. Megkértem egy barátomat, hadd dolgozzam az ő gépén. Neki az általam használt QWERTZ helyett QWERTY billentyűzete volt. Hatalmas szenvedést jelentett, több nap gyakorlás után is rendszeresen félreütöttem az y-t, amikor y-os szavakat/betűket (gy,ny,ty, stb) kellett leírnom. Elég idegesítő volt, pedig csak egyetlen betű került más helyre. Mi van akkor, ha az egész rendszer fölborul?

Természetesen nincsenek illúzióim, tisztában vagyok vele, hogy ezen intézkedések nagy része a lakosság ellenállása miatt (hiába egyszerűbb amire át kell állni, a szokás nagy úr) csak egy erős, nemzeti irányítás alatt fog tudni megvalósulni.

Viszont amennyiben megvalósulnak ezek a változások, onnantól technikai értelemben jogosan fogjuk magasabbrendűnek gondolni és hinni magunkat, mint a körülöttünk élő népek.