Alkotó szellem: nemzeti kötelesség!

Magyar Nemzeti Feltámadás

Magyar Nemzeti Feltámadás

Tények és tévhitek a magyar történelemből II.

2014. február 24. - Nemzetstratégia

"Nincs olyan hogy magyar, a mai magyarság mindenféle bevándorló és betelepülő népek keveréke."

 

Tévedés. A magyar embertani típusokról már Bartucz Lajos megállapította, hogy a honfoglalás óta nagyjából változatlan arányában és erővel jelen vannak. Két fő típust állapított meg, a turáni és az dinári típust. (Forrás: Mi a magyar?,szerk. Szekfű Gula, 1939 167-197 old,) Később a Matsumoto-féle markergén-vizsgálatok igazolták, hogy a magyarság egyedi és jelentős közép-ázsai örökséggel rendelkezik. Való, települtek be hozzánk idegen népek, de ettől függetlenül a magyarság a testi-lelki alkatát az évszázadokon át sikeresen megőrizte, az idegen vér csak kevéssé hígította fel.

 

Szt. István király is írja az Intelmekben, hogy be kell fogadni az idegent, mert "az egynemzetiségű és egytörvényű ország gyenge".

A szöveg szó szerint így hangzik (latinból fordítva Kurcz Ágnes által):

A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szét szórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák.

A megfogalmazásból kitűnik, hogy ez csak olyan vendégekre és jövevényekre vonatkozik, akik valami értékest képviselnek, hozzá tudnak adni Magyarország kultúrájához-fejlettségéhez ("különb szokást" és "különb fegyvert" hoznak, akik "az országot díszítik, az udvar fényét emelik."). Nyilván mindenféle söpredék nem emeli sem az ország díszét, sem az udvar fényét. Ha viszont pl. egy európai hírű építőmester vagy fegyverkovács, esetleg festő-szobrász stb jön, az igen. Azt is vegyük figyelembe hogy itt a királyi udvarba való felvételről van szó, emiatt sem lehet itt egész néptömegekre gondolni, mivel a mindenkori magyar királyi udvar párezer főt ha kitett. Mindent összevetve: Teljesen másról van itt szó, mint amit a liberális véleményformálók sejtetni próbálnak.

 

 

A habsburgok egyedül, saját erejükre támaszkodva szabadították föl Magyarországot a török alól vagy legalábbis fő szerepet játszottak benne.

 

Mindkettő tévedés.Először is ott volt a szinte felmérhetetlenül jelentős pápai segítség. A Szent Ligát a pápa szervezte.

Háború vagy béke? - Vetődött fel a kérdés 1683 végén, 1684 elején. A bécsi, esztergomi és párkányi diadal nehéz választás elé állította a bécsi katonai vezetést. Tudták hogy a török korántsem szenvedett döntő vereséget, és hosszú, költséges háború előtt állnak. Lipót császár hónapokon keresztül tartózkodó magatartást tanúsított, a győzelmek ellenére is szívesen kiegyezett volna a Portával a status quo alapján, ha erre a szultán hajlandóságot mutatott volna. IV. Mehmed azonban nem tudta, vagy nem akarta fölmérni az európai erőviszonyokban beállott változást, és talán a francia udvar titkos bíztatására, s esetleg presztízsből is, mereven ellene szegült a megegyezésnek.

Ilyen körülmények között vetődött fel 1683 végén a János Fülöp mainzi érsek által húsz évvel korábban fölvázolt szövetség terve. Éppen a legjobbkor, mert megadta az impulzust, amely szükséges volt a háború vállalásához: Lipót ugyanis egyedül, csupán örökös tartományai erejére támaszkodva gyengének érezte magát a küzdelem folytatására. A császári diplomácia újra a német fejedelmek felé fordult, s a korábbi szerződések megújításával biztosította részvételüket a következő hadjáratban. Ugyanakkor Ince pápa és diplomatái is színre léptek, s az adott politikai erőviszonyok figyelembe vételével segítették létrehozni a nemzetközi szövetséget.

Az ügy megvalósításának lelke kétségkívül a pápa volt, aki fiatalemberként határozta el, hogy életét a török elleni háborúnak szenteli. Nemcsak hatalmas pénzügyi forrásait nyitotta meg Lipót számára, hanem diplomatái segítségével is mindent megtett, hogy ellensúlyozza XIV. Lajosnak az európai politikában végrehajtott manővereit, hogy a lengyel királyt minden csábítgatás közepette is megtartsa a császár oldalán, s hogy Velence segítségét megszerezze. Az észak-itáliai köztársaság jelentős pénzügyi és katonai erőforrásokkal rendelkezett. 1645 óta kétségbeesett küzdelmet folytatott a törökök Kréta elleni inváziója s a boszniai pasa Dalmáciába irányuló támadásai ellen, de háborúzott az Égei-tengeren is, elsősorban a Dardanellák kijáratánál.

XI. Ince pápa hónapokig dolgozott nunciusaival, főleg bécsi követével, Buonvisivel és Marco d'Aviano kapucinus misszionáriussal - akik nemcsak jó diplomatáknak, hanem fanatikus agitátoroknak is bizonyultak - , mire kiegyenlítette a felek közti ellentéteket. 1684 tavaszán megalakult a török elleni nemzetközi szövetség, a Szent Liga. Sobieski János március 5-én, Lipót császár március 28-án, Marco Antonio Giustiniani velencei dózse április 25-én írta alá a Liga okmányát.

A szövetséglevélben mindhárman kötelezték magukat a török megtámadására: Sobieski János Kameniec, Podólia és Ukrajna térségében, Lipót császár Magyarországon, Velence pedig a Földközi-tenger térségében és a Balkánon. Abban is megállapodtak, hogy csakis együtt, külön-külön sohasem kötnek békét a Portával. (Forrás: Varga J. János: A fogyó félhold árnyékában, 1986, Gondolat kiadó, 71-72. old)

 Ami a pénzbeli áldozatot illeti, a pápa ott is derekasan kitett magáért:

"XI Ince, családi nevén Odescalchi - akit joggal nevezhetünk bankárpápának, nemcsak azért mert hatalmas földbirtokkal és vagyonnal rendelkező bankárcsaládból származott, hanem mert maga is nagy rátermettséggel intézte a Szentszék gazdasági ügyeit és gyűjtött hatalmas vagyont - hatalmas segélyösszegekkel járult a török elleni háborúhoz. Bécs védelmét 1,7 millió forinttal támogatta, 1684-85-ben mintegy 10 millió forintot folyósított a császárnak és a lengyel királynak háborús kiadásokra, az 1686-os hadjárathoz pedig 5 millió forinttal járult hozzá.

Lankadatlan szervező munkája nyomán Európa-szerte megnyíltak a katolikus egyház pénzesládái. A császár örökös tartományaiban a szerzetesrendek utóbbi 60 évben szerzett vagyonának egyharmadát a háború céljaira rendelte; bécsi nunciusa szerint szerint ez 1,6 milló forintot tett ki. Bázel püspöke 12 000, a szentgalleni apát 6000, a bencések és ciszterciták 2200 forint segélyt juttattak el Svájcból az ausztriai kincstárnak. A német birodalom katolikus választófejedelmei - pápai ösztönzésre - rendeletet bocsátottak ki a klérusnak a törökadóba (Türkensteuer) való bevonásáról. Az egyházak felesleges ezüstjét kisajátították, a templomok által gyűjtött adományokat - köztük a Jeruzsálem Szent Helyeinek szánt összeget is - a császárnak küldték el. S amikor ez sem volt elég, Ince pápa keresztes búcsúbullát bocsátott ki, amely széleskörű alamizsnagyűjtést eredményezett. (94-95. old)

 Ami a birodalmi rendek támogatását illeti:

"A regensburgi birodalmi gyűlésen szavazták meg az úgynevezett Römermonat (római hónap) nevű adót, amely eredetileg egy bizonyos létszámú katonai kontingens egy hónapi fenntartását biztosította. Az esetenként elfogadott segélyösszegek nagysága változott: 1684 januárjában 100-130 Römermonat megajánlását kérte a császár, amely egyenként 54520 forintot jelentett. A birodalmi segélyeket azután állandó és különleges hadiadóként hajtották be a német fejedelemségekben. Általában törökadónak, olykor személyi különleges adónak is nevezték. (95. old)

És ez csak a pénz. Ami a haderőt illeti: Bajorország 8000, Szászország 4700, Brandenburg 7000, a kisebb német fejedelemségek pedig összesen 10 000 katonát állítottak ki. Még a svédek is küldtek egy csapatot. A különböző magyar kontingensek összesen 15 000 főt tettek ki. (110-113.old). Jöttek még spanyol és portugál csapatok is. Láthatjuk tehát hogy ez egy összeurópai ügy volt.

 Másodszor az újonnan kötött orosz-lengyel törökellenes szövetség jelentős török segédcsapatokat vont el a magyar hadszíntértől.

Lényeges fordulat állt be a távoli Oroszország politikájában is, amely közvetve ugyan, de befolyásolta a török elleni háború ügyét. 1686 áprilisában létrejött Lengyelország és Oroszország törökellenes szövetsége, s ezzel Nagy Péter cár csatlakozott a Szent Ligához: 30 000 főnyi orosz sereg kiállítására vállalt kötelezettséget a török kézen lévő kamieneci vár ostromához, ugyanakkor lengyel-litván csapatok indultak el Moldvába és Havasalföldre. Oroszország hadbalépése megakadályozta a szultánt abban, hogy a krími tatár erőket teljes egészében a Magyarországra induló török sereg mellé rendelje, a kán hadainak egy része ugyanis visszamaradt a Krím védelmére. A szövetségesek együttműködése idején Péter cár nem is mulasztotta el hangsúlyozni az orosz csapatok érdemeit.: "bojárjaink és csapataink vezérei nagy seregekkel indultak a Dnyeper túloldalára... megakadályozva ezzel azt, hogy a krími kán és a krími hordák a lengyel királyság, a magyar föld és Felséged seregei ellen támadjanak." (101-102. old)

 

 

 "A habsburgok tiszteletben tartották Magyarország törvényeit, a rendi alkotmányt."

 

Hogy mennyire ennek ellenkezője történt, arra jó példa:

A pozsonyi országgyűlés azonban nem az eperjesi vértörvényszék feloszlatása miatt nevezetes. annál jóval jelentősebb dolgok történtek ott 1687 őszén-telén. Egyáltalán miért hívta össze az uralkodó a rendeket? Hiszen uralkodása kezdete óta (1657) mindössze háromszor került erre sor, ami jól megfelelt a magyar alkotmány korlátozására, annak esetleg teljes megszüntetésére irányuló koncepciónak. (Az ország törvényei szerint háromévenként kellett volna országgyűlést tartania.)

Itt töröltette el Lipót a rendekkel az Aranybulla ellenállási záradékát, és alakította át a szabad királyválasztást örökösödési joggá.

Az uralkodó azzal tette teljessé győzelmét, hogy az I. Ferdinánd korabeli királyi hitlevél 17 pontját 6 pontra szűkítette le. A régi hitlevélből kimaradtak az országgyűlés háromévenként megtartására, a magyar ügyeknek magyarok általi intézésére, a nádor választására és hatáskörére, a véghelyek kapitányainak magyar voltára, az idegen zsoldosok kivételére, a vallásszabadságra és általában a vallásügyre vonatkozó határozatok. Csak általánosságban szólt arról, hogy az országlakosokat kiváltságaikban megtartja.

Foglaljuk össze: Lipót habsburg császár a fent említett, lényeges szempontok megszüntetésével vagy eljelentéktelenítésével tulajdonképpen felszámolta, jelképessé tette a rendi alkotmányt amit egyébként addig sem tartott be, és Magyaroszág jogi önállóságát. Kollonich érsek a magyarság teljes fölszámolását tűzte ki maga elé, a magyarnak a német nyelvvel való lecserélését. (Szekfű, A magyar állam életrajza, 132. old.) Széchenyi István, a leghívebb magyar szerint:

Magyarország és Ausztria egymás közti viszonyában Széchenyi megkülönbözteti a jogszerinti : ex principio és a tényleges • de facto állapotot. Jogszerint a két ország mindenkor egymástól független két külön állam volt, a magyar királyság a Habsburgok uralma idején "társország, mely az ausztriai birodalommal föderatív kötésben áll s ekkép független." Ténylegesen azonban Magyarország az állami és gazdasági élet több szempontjából „csak ausztriai provincia és semmi több, mely bír ugyan bizonyos konstitucionális formákkal, de azért mégis mindenben alávetve van az ausztriai közbirodalomnak." (Szekfű Gyula, Három nemzedék, 42. old)

 

 

"A habsburgok alatt gazdasági fejlődés köszöntött Magyarországra."

 

A Habsburgok gazdasági gyarmatnak használták és akként is fosztották ki Magyarországot. A bánya- vám- és a többi főbb jövedelem az Udvari Kamara hatáskörébe került, akik között a Kamara fennállása során egy magyar tagja sem volt (Szekfű Gyula: A magyar állam életrajza). A Magyarországról kifolyó jövedelmek (aranybányák, ezüstbányák, sóbányák, vámok stb) kezelésébe a Magyar nemeseknek ill. a Magyar Kamarának semmiféle beleszólása nem volt. A Mária Terézia alatt életbeléptetett kettős vámrendszer e kifosztást tovább súlyosbította.

1754-ben bevezette Mária Terézia a kettős vámrendszert, ami erősen visszavetette a magyar ipar fejlődését. E vámrendelet lényege, hogy a birodalmat önellátóvá tegye. A magyarországi agrártermékekre a birodalmon belül alacsony kiviteli vámot szabtak, kivéve azokat a cikkeket, amelyeket az örökös tartományokban is termeltek. Az Ausztriából és Csehországból származó iparcikkekre alacsony behozatali vámot kellett fizetni, míg a magyar kivitelt e téren megnehezítették.

(wiki)

Természetesen történt gazdasági fejlődés az ipari forradalmak nyomán, de ez közhely, mivel a világ (Európa) összes többi része is fejlődött, természetes hogy Magyarország is így tett, ha kevésbé is.

 

 

Az 1848-as forradalmárok "esküszegők" voltak, megszegték a királynak tett esküjüket.

 

Ez egy hamis állítás, mivel A magyar nemesek és hivatalnokok V. Ferdinánd királynak (1836-1848) tették le esküjüket, aki mellesleg az Áprilisi Törvényeket is aláírta. Amikor Ferdinándot lemondatták és Ferenc Józsefet léptették trónra, pedig már nyílt szabadságharc volt, érthető hogy a magyar rendek és hivatalnokok nem tesznek le olyan királyra esküt, aki éppen ellenük küld hadakat Magyarországra.

 

 

"Az 1848-as forradalmárok a királyuk elleni lázadók voltak."

 

Féligazság. Mivel az Áprilisi Törvényeket az uralkodó is aláírta, ezért azok jogos alapnak, jogos kiváltságnak számítottak, Kossuth és a kormány teljesen jogosan hivatkozott e törvényekre, amikor Ferenc József ellen küzdöttek.

 

 

A dualizmus alatt egy többnemzetiségű Kárpát-medencei paradicsom, idilli állapot alakult ki, ennek vetett véget a Világháború.

 

Szekfű Gyula korszakos művében, a "Három Nemzedékben" fejtette ki, mennyire tarthatatlan ez a liberális hazugság.

Egy jó összefoglaló erről itt található.

egy jellemző idézet a könyvből (vastagbetűs kiemelés általam):

V. A zsidóság szerepe és Budapest kultúrája

(...)
Ha mármost a keletről menekülő zsidóság álláspontjára helyezkedünk, a három ország közül Magyarországot kell megjelölnünk, mint amely leginkább kecsegtető volt a bevándorlásra. Nemcsak azért, mert országunk kapitalizmusa úgyis szinte teljesen zsidó kézen volt, ami ilyen mértékben a német kapitalizmusról nem mondható el; nemcsak mert a mi kultúránk kisebb és hajlékonyabb, ellenállásra fajilag is kevéssé predesztinált volt, holott a német lélekben évszázadok óta nem hamvadt el az antiszemitizmusnak egy bármi kis szikrája; mindez csak másodrendű jelentőséggel bírt azzal szemben, hogy a mi liberális illúzióink az oroszlengyel bevándorló zsidónak az első lépést olyan mértékben könnyítették meg, miként sehol másutt a diaspórától érintett államokban. A Kárpátok hágóit átlépve a galíciai és orosz zsidó, ki az ázsiai állapotok közt, ahonnan jött, emberszámba is alig ment, kellemes csodálkozással vette észre, hogy íme csak nemzeti ruháját kell levetnie, csak a közönséges érintkezésre szükséges magyar beszédet kell elsajátítania, máris éppen olyan jó magyar, tagja új magyarországi nemzeti közösségének, mint generációk óta bentlakó zsidó polgártársai, vagy akár a magyar föld autochtonai, ősi családok nemes vagy paraszt leszármazói. Az idegen elemeket a belső átalakulás kötelessége alól a magyar közhangulat elvileg, változhatatlan érvénnyel felmenté: a határt akadálytalanul átlépő galíciai hosszabb-rövidebb tanyázás után rutén-tót vidéken, az Alföld magyar városaiba megérkezve, már magyar-számba ment és joggal elhihette magáról, a közhangulat hatása alatt, hogy éppoly jó magyar, mint bárki más ez akkor még széles országban. Az államilag szervezett névmagyarosító akció segélyével eldobja nevét, újat vesz fel, boltot nyit, kis házat szerez, ezzel a magyar illúziók: az állam és nemzet formalisztikus felfogása szerint valóban és egészén magyarrá vált, gyarapítá a magyarság számát. Eggyel megint többen vagyunk, mondottuk, ráfér szegény, testvértelen fajtánkra. Ez az érzelmi alapja annak, hogy a bevándorlótól csak felületes és merőben külsőleges, de annál gyorsabb átalakulást kívántunk. Lelkébe óvakodtunk beletekinteni, megelégedvén ruha- és beszédkülsőségeivel, végleg áldozatává esvén a tévedésnek, melytől Széchenyi halálos félelemben, kezét tördelve óvott bennünket: összetévesztettük a nemzetiséget a nyelvvel, a magyarságot a magyarul csevegéssel, a halhatatlan lelket a múlandó, színét váltó külsővel. Vétkünk a legsúlyosabb, mert az Ige, a Lélek ellen való.

(Három Nemzedék, 289-290. old)

 

Felhasznált Irodalom

Varga J. János: A fogyó félhold árnyékában - a török kiűzése Magyarországról, 1986, Gondolat kiadó, Bp.

Szekfű Gyula: A magyar állam életrajza, 2008 (reprint), Maecenas kiadó

Szekfű Gyula (szerk): Mi a magyar?, 1939, Magyar Szemle társaság, Bp.

Szekfű Gyula: Három nemzedék - egy hanyatló kor története, 1920, "Élet" Irodalmi Nyomda Rt. kiadása, Bp.

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetstrategia.blog.hu/api/trackback/id/tr375826006

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Albu 2014.03.17. 09:44:12

Érdekes írás, köszönöm, terjeszteni fogom.
Talán a szakaszokat érdems jobban elválasztani egymástól, pl. a cím előtt lehetne kétszer annyi térköz, mint utána.

Az első rész itt:
nemzetstrategia.blog.hu/2013/12/30/tenyek_es_tevhitek_a_magyar_ostortenetrol

(a kereső „Tények és tévhitek”-re kidobott mindent, amiben szerepelt az „és” kifejezés : )

Gerilgfx 2015.01.07. 03:23:05

"Nincs olyan hogy magyar, a mai magyarság mindenféle bevándorló és betelepülő népek keveréke."

tehát akkor mégis csak van magyar, és az idézet definiálja is, hogy mi a magyar. nincs több kérdésem.

Nemzetstratégia · http://nemzetstrategia.blog.hu 2015.01.09. 13:16:40

@Gerilgfx: A "magyar" önálló, eredeti értelmet hordoz magában.

Vagyis:

"Nincs olyan hogy magyar (önálló, eredeti), csak a mindenféle keverék.

Még jobban lebontva: "az egész nem több mint a részek összege". Mármint a liberálisok szerint.
Holott egyrészt az egész több mint a részek összege, másrészt, meg a magyarságnak van egy eredeti, ősi karaktere, a nagyálattartó-földművelő harcosnép.
süti beállítások módosítása