Carroll Quigley amerikai történész szerint a civilizációk fejlődésének 7 szakasza van. 1)Keveredés, 2)Várandósság, 3)Terjeszkedés, 4)Viszály, 5)Egyetemes Birodalom, 6)Hanyatlás, 7)Hódítás.

Vizsgáljuk meg közelebbről a Viszály korszakát globálisan, majd nézzük meg, mennyire alkalmazható az egyenlet Magyarországra, annak helyi sajátosságaival. A jelen esszé eredetije angolul itt található meg, én némileg kivonatoltam és továbbfejlesztettem, a mai viszonyokra alkalmazva.

A Viszály korszaka akkor következik be, amikor a Terjeszkedés üteme lelassul. A Terjeszkedés maga 4 területen megy végbe.

• népességben;
• földrajzi kiterjedésben;
• egy főre eső termelésnövekedésben;
• tudásban.

Ezek lassulnak le, illetve fordulnak negatívba.

A Viszály korának pedig 4 jellemzője van:

• a terjeszkedés csökkenő üteme;
• növekvő osztályellentétek;
• imperialista háborúk;
• növekvő esztelenség (irracionalitás).

A terjeszkedés ütemének csökkenését az okozza, hogy a terjeszkedési eszköz intézményesül. A tendencia, hogy a szervezetek eszközként kezdenek és intézményben végződnek, általános jellegzetessége bármiféle szervezeti mintának. Onnan ismerjük föl, hogy a hatékonyság drasztikusan lecsökken, hogy a szervezet tagjai más célokat kezdenek el követni, mint ami a szervezet egészének célja. A szervezet és működésmintáinak tagjai befektetett érdekekké ("vested interests") válnak, akiket jobban érdekel saját érdekeik megvédése, mint a szervezet makro-céljainak szolgálata.

A társadalmi folyamatok alapvető szabálya, hogy az eszközök intézményesülnek, és ezen intézményesülés a makro-célok elérésének csökkent hatékonyságához vezet. Habár kissé távolabbról, de szintén eme növekedéscsökkenés okozza az imperialista háborúkat. Az állam a terjeszkedés növekedését erővel és politikai cselekvéssel kívánja növelni, mivel a létező intézményi keretek erre alkalmatlannak bizonyulnak. Három tényben nyilatkozik ez meg a legnyilvánvalóbban:

• azon tendenciában, hogy amint a csalódáskeltő növekedési ütem a társadalmi termelésben felismerődik, a rendszer különböző részei növelni igyekeznek a csökkenő egészből saját részesedésüket a többiek kárára;
• a növekvő tendenciában, hogy tudatos politikát kell alkalmazni a növekedés erőltetésére;
• azon tendenciában, hogy a csoportos akció fő tényezői (rendszerint államok, de néha csoportok vagy közösségek) hasonló csoportokat támadjanak meg imperialista háborúkban.

Az imperializmus irányába mutató tendenciát legjobban a gazdaságtanban lehet észrevenni, habár a civilizált élet minden szempontjában megnyilvánul. A gazdasági tevékenység célja hogy árut állítson elő, amit az emberek fogyasztanak ill. élveznek. Minden ilyen tevékenység szerszámok alkalmazásában és akciómintákban ölt formát. Ha ezen szerszámokat és mintákat "egy szervezetnek" nevezzük, a köztük lévő kapcsolatot jellemezhetjük így: egy szervezet (SZ) alkalmazva az erőforrásokra (E) árut (Á) eredményez. SZ + E -> Á.

Eme kapcsolatban az Á kétféle módon növelhető: a) ugyanazon SZ egy megnövekedett E-re vonatkoztatva; vagy b) egy hatékonyabb SZ ugyanazon, vagy akár csökkentett E-re vonatkoztatva. Az elsőt "extenzív", a másodikat pedig "intenzív" terjeszkedésnek hívjuk. A különbség a legkönnyebben észrevehető a mezőgazdaságban, ahol évszázadokon keresztül az extenzív gazdálkodás volt (minél több földet bevonni a termelésbe), de a mezőgazdasági forradalomtól napjainkig az intenzív gazdálkodás (bőtermőbb és ellenállóbb fajták, műtrágyázás, gépesítés) megtöbbszörözték a termésátlagot.

Az általános tendencia hogy több Á-t akarunk az E növelésével, ahelyett hogy az SZ-t újítanánk meg, egyszerűen azon általános tendencia része, hogy az eszközök intézményesülnek. Bármely társadalmi folyamatban SZ az életmód - gondolati minták, érzésminták, cselekvésminták - részévé válik: "mi így csináljuk a dolgokat" (lehet hogy  nemzeti azonosságba is belejátszik? szinte biztosan- N.). A társadalmi tevékenységben mindig jelen van a tendencia, hogy az intenzív terjeszkedést extenzív terjeszkedésbe fordítsák. Amint ez a hangsúlyeltolódás civilizációs szinten megjelenik, a civilizáció a Terjeszkedés szakaszából a Viszály vagy Általános Válság korszakába lép.

A viszálykorszak kiegészítő jellemzői még:

A terjeszkedés csökkenő üteme szembefordítja egymással az egyre inkább bunker-mentalitású elitet a néptömegekkel. Amikor az erőforrásokra korlátozottként tekintenek, következik az osztályok közötti versengés. 'A gazdagok' ragaszkodnak a vagyonukhoz és kiváltságaikhoz, de észrevéve hogy ők a kisebbség, az egyre jobban neheztelő tömegek figyelmét szórakoztatással terelik el, és jelképes anyagi újraelosztásokkal békéltetik őket.

Miközben a neheztelés, hogy nem élvezik ugyanazon életszínvonalat mint a szüleik, a tömegeket bizonytalanságba taszítja, amely érzés társadalmi bomlásban és egyéb esztelen viselkedésben nyilatkozik meg. Ahogy Quigley jellemzi: "Ez általában a szerencsejáték, narkotikumok és egyéb bódító szerek, a szex iránti megszállottság (gyakran perverzió formájában), növekvő bűnözés, egyre több neurotikus és pszichotikus ember, a halál és a másvilág iránti megszállottság időszaka."

Most alkalmazzuk ezen keretrendszert először a globális, majd a lokális gazdasági politikára.

A globális terjeszkedési eszköz, amelyet a Föld államainak túlnyomó többsége követ, a töredékes tartalékon (fractional reserve) alapuló kamatkapitalizmus rendszere. Ez a rendszer 1694-ben lépett életbe, a Bank of England (BoE) megalakulásával. Mivel nem volt elég arany és ezüst, amit pénz gyanánt lehetett volna használni, az angol kormány megengedte a BoE-nak, hogy 2:1 arányban pénzt hozzon létre a semmiből.

A mechanizmus a következő: a Bank létrehozza a pénzt a semmiből, kihitelezi kamatra, mondjuk egy vállalkozónak, majd a vállalkozó a nyereséges vállalkozásából visszafizeti a hitelt,  kamatostul. számos rejtett buktató van a rendszerben, de alapvetően működik.

A gond ott kezdődik, ha ez a pénz nem az árutermelésre fordítódik, hanem például a globális tőzsdekaszinóban kerül megforgatásra. A világ derivatíva (származékos ügylet, tkp. tőzsdei opciók) - piacainak értéke meghaladja a Földgolyó összes ingó- és ingatlanvagyonának háromszorosát.

A másik gond a jelzáloghitelek és a hozzájuk kapcsolódó derivatívák mérhetetlen elszaporodása, valamint a hitelbőség, a "boom" idején boldog-boldogtalannak adott, főleg jelzáloghitel. Amikor ezek a rossz hitelek bedőltek, és velük az AIG, a világ legnagyobb biztosítója (A CDS-ek miatt, amelyeket a rossz hitelekre vettek fel), az államnak kellett kisegítenie a bankokat.

A legfontosabb: a pénzügyi rendszer hibáinak kijavítására semmi érdemleges intézkedés nem történt,,  hónapról-hónapra nőnek a már meglévő vagy a létrejövő spekulációs buborékok.

Az államok fennmaradásukhoz minden évben államkötvényt bocsátanak ki. Az államkötvény kamatát (meg persze az alapösszeget is), az árutermelésből ("GDP-növekedésből") kell kitermelniük. Ha nincs termelés, az államadósság nőni fog. És ez történik már évek-évtizedek óta a fejlett világ magterületein. Az adósság egyre gyorsuló ütemben nő, a GDP pedig sokkal lassabban, sőt: néha stagnál vagy egyenesen visszaesik.

A helyzet a világ legnagyobb gazdaságában, Amerikában a legszembetűnőbb. az amerikai GDP-arányos adósság pár éve lépte át a 100%-ot, jelenleg úgy 110% környékén van. Évről-évre 800 milliárd dollár adódik hozzá a költségvetési deficithez. Európa gazdaságai is hasonló gondokkal küzdenek.

Ne feledjük: a töredékes-tartalék hitelrendszernek az (lenne) a feladata, hogy a hitelt nyújtson, amiből árukat termelnek, amiből aztán visszafizetik a hitelt kamatostul, amiből a bank még több hitelt tud kihelyezni, amiből még több árut lehet termelni, ami még több kihelyezhető hitelhez vezet, még több áruval, és így tovább.

Ez a folyamat bicsaklott meg és lett lélegeztetőgépre kötve 2008-ban. Előtte is voltak jelek (a másodlagos jelzálogpiaci buborék összecsuklása 2007-ben), a lényeg hogy a kormány és a  FED (amerikai, magánkézben lévő jegybank) a bankrendszer csődjét a rendszerbe pumpált hatalmas pénzmennyiségekkel (Bailout-ok, Quantitative Easing) próbálják a deflációt elkerülni. A defláció a pénz értékének növekedését jelenti, egy olyan rendszerben azonban ahol a rendszerben lévő pénzmennyiség 95%-a hitelből létrejött számlapénz, ez tömeges csődbemenésekhez vezet.

Itt tartunk most. A terjeszkedési eszköz (fractional-reserve alapú kamatos pénzrendszer), ill. annak intézményesült változata, a bankok kudarcot vallottak szerepüket betölteni. Ehhez persze sok helyütt a túlbürokratizált államok szerencsétlenkedése, kevéssé hatékony termelési módja is hozzájárult, elvégre kettőn áll a vásár. A világ magterülete, a legfejlettebb államok, Amerikával élükön, a Viszály korszakába léptek.

Nézzük meg, hogy a Viszály-korszak hogyan érvényes Magyarországra.

Először is: a népesség csökken (1980 óta), csökkenő népességgel pedig nem lehet a termelés (egyre növekvő) ütemét fenntartani.

földrajzi kiterjedés:  trianoni katasztrófát Magyarország a mai napig nem tudta földolgozni, a jelenben pedig a polkorrekt közbeszéd minden ilyesféle irányú szándékot eleve megakadályoz, lehetetlené tesz. Erről beszélni manapság: tabu. Az Orbán-rezsim barackfa-indulóval próbálja trianont mosolygóssá, meg nem történtté tenni.

termelésnövekedés: ez a kiút marad viszonylag szabadon, de a globális kapitalizmus válsága és a rendszerváltozás utáni magyar kormányok gazdaságpolitikája (amikor is egész iparágakat töröltek el a Föd színéről) csak az idegen tőkével behozott bérmunkát, összeszerelő-munkát, rabszolgamunkát tartotta kívánatosnak, elérendő célnak. Az alacsony hozzáadott értékű munka pedig harmadik világbeli útra vitte az országot. Az Orbán-rezsim által bevezetett új munka-törvényköny és a "stratégiai partnerségek" is ebbe az irányba, a szabadon kifosztható bérrabszolgák irányába mutatnak.

tudás: a sikeres terjeszkedés alapja a Kutatás-fejlesztés (K+F), a találékonyság, az innováció jutalmazása és fejlesztése. Az erre jövő pénzek a gazdagok hasznából, és a haszon visszaforgatásából (a termelésbe) származnak. Bízást elmondhatjuk, hogy a Magyarországról a 70-es évek eleje óta offshore-ba kiszivattyúzott 242 milliárd dollár akár fele, negyede vagy csak egytizede innovációra fordítódott volna, mára a világ élvonalába tartoznánk. Ehelyett Magyarországot és népét a mindenkori elitje úgy kezelte és kezeli, mint kizsarolható erőforrást, a hasznát pedig adóparadicsomokba tünteti el. A Rogán Antal által hozott offshore-törvény megkönnyíti a haza vagyon adóparadicsomokba történő átjátszását.

Most nézzük meg, hogy a jelenlegi kormány mit tesz a helyzet kezelésére, ami specifikusan a Viszályt erősíti.

A terjeszkedés csökkenő üteme: évek óta stagnál, illetve csökken a magyar gazdaság teljesítménye, Matolcsy 2010-ben még 7%-os növekedést vizionált, a kormány számai viszont alapvetően stagnálnak. A költségvetés bruttó adóssága a 2010 májusi 19,933.4 milliárd forintról 2013 augusztusára 22,474.2 milliárd forintra növekedett.

növekvő osztályellentétek: ez egyelőre abban nyilvánul meg, hogy rendkívüli mértékben megnövekedett a politikából kiábrándultak száma. A magyar alapvetően túlélő fajta, nem nagyon tüntetget meg sztrájkol. A jövő még nyitott, de egyelőre ez a helyzet. Nincs jelentősebb mozgás.

imperialista háborúk: ez elsősorban gazdasági hatalomszerzésben figyelhető meg. Egyrészt az Orbán-rezsim hatalomra kerülésekor felrúgta az íratlan szabályt, hogy a gazdasági pályázatokat 70:30 arányban kell a mindenkori kormány és ellenzéke között megosztani. A Fidesz nyíltan a szoci gazdasági holdudvar megsemmisítésére és vagyonának megszerzésére tör. Hasonlói bűnözői energiával szerezte meg (és tüntette el) a MNYP-vagyont egy-az egyben. Ez volt a belföldi imperialista hadjárata, a külföld  felé pedig a "Brüsszellel folytatott szabadságharc" háborúját vetítette, aminek rengeteg hiszékeny magyar ember is áldozatul esett, lásd békemenet és társai. mindeközben persze az EU akaratát szószerint végrehajtja, a hiányt 1,8%-ra vitte le sztahanovista túlbuzgóságában, a Bokros-csomag háromszorosát megszorítva az országon.

növekvő esztelenség: folyamatosan át- és újraírt törvények, az alaptörvény toldozgatása-foldozgatása (immár ötödször, de lesz még több is),a rendszeresen egymásnak ellentmondó nyilatkozatok, stb.

szórakozás növelése: a szociálisan rászorulók számára ingyenes digitális műsorszórás, soha meg nem térülő beruházások, stadionok (szórakozóhely) és egyéb luxusberuházások építése, a televízióban a fogyasztói konzumidiotizmus támogatása.

jelképes anyagi újraelosztás: rezsicsökkentés, és ennek agyba-főbe való sulykolása.

Egyre több neurotikus-pszichotikus, perverz, degenerált ember: bűnözés növekedése, 1millió alkoholista, 3 millió dohányos, a magyarok egyharmadának egy barátja sincs, pornószínészek mint "celebek", lásd X Faktor meg Szepesi Niki és társai, mint divatos beszédtémák.