Az idő haladtával egyre több embernek nyilvánvaló, hogy valami nagyon nagy baj van a világgal. Az alábbiakban egy diagnózist szeretnék fölállítani, és megoldási javaslatot nyújtani. (technikai tudnivaló: a linkek új ablakban nyílnak meg)
Die Diagnose
A világ 2008 óta zajló válsága valójában társadalmi szinten a "fejlett világ", azon belül is a "kapitalizmus" válsága. A fejlett kapitalista gazdaságok a hatalmas, óriási buborékok (spekuláció), valamint a visszafizethetetlen hitelek miatt szenvednek. Mindennek hátterében egy konkrét technikai eszköz, a töredékes tartalékrátán (Fractional Reserve) alapuló kamatos hitelrendszer válsága áll, amely exponenciális növekedésre késztet, egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón. A rendszer hatalmas hibaforrása, hogy a pénz alapjául szolgáló hitelt (a forgalomban lévő pénz 97%-a hitel) még valahogy létrehozzák, és a rendszerbe be is fektetik (kivéve ha az épp regnáló kormány úgy dönt hogy megszívatja a bankokat, mint nálunk, mert akkor még ez sincs), de a kamatot még virtuálisan sem hozzák létre, azokért a hitelfelvevőknek kell egymással megküzdeni. Mivel kamattal együtt az ember általában 2x-3x annyit fizet vissza, mint amennyit fölvett, ezért hosszú távon ez hatalmas visszafizethetetlen hiteleket eredményez, mivel egyszerűen nincs annyi pénz a rendszerben, amiből a hitelek akár kis részét is vissza lehetne fizetni.
Mára oda jutottunk, hogy a világ pénzügyi rendszereiben konzervatív becslések szerint 5, más becslések szerint 10-szer , illetve 20-szor annyi derivatíva (származékos pénzügyi ügylet) kering, mint a Föld bolygón található összes fedezet (világgazdasági GDP) értéke. Az államadósságok (különös tekintettel, pl. Írország, Görögország, Japán és az USA államadósságaira) szintén visszafizethetetlenek.E rendszer nyilván összeomlásra van ítélve, a kérdés csak, hogy mikor.
Quigley professzor szerint egy terjeszkedési eszköz keltette problémát kétféle módon lehet pozitív irányban megoldani: 1) reform segítségével, 2) "ha megkerüljük". Mindezt a töredékes tartalékrátán alapuló kamatos hitelrendszerre alkalmazva a következők ötlenek a szemünkbe:
1) reformálni nem lehet, mivel az egész világgazdasági rendszert át kéne hozzá alakítani. Azonkívül a jelenlegi 1694 óta van forgalomban (Bank of England megalapítása), több mint 300 év befektetett érdekei (vested interests) fűződik hozzá. Ha nagy baj lesz, nyilván fölvetődik majd a hitelrendszer-pénzrendszer átalakítása, de addigra valószínűleg késő lesz. Nem akkor kell okosnak lenni, amikor a cunami föltűnik a láthatáron, mert akkor már nagy valószínűséggel minden elveszett.
2) megkerülni a problémát, új terjeszkedési eszközt kitalálni: ez addig működik, amíg van fölfedezhető, meghódítható és kiaknázható szűz terület, ahol bőségesen találhatók erőforrások. Ha például máról holnapra kiemelkedne egy új kontinens az óceánból, rajta bőséges olaj-, földgáz-, szén-, és aranymezőkkel (hogy csak pár példát említsek), rögtön megindulna érte a versengés, amely az adott országok - most eléggé vérszegény teljesítményt nyújtó - gazdaságát is új élettel töltené meg. Nyilván botorság ilyenben reménykedni, a már létező kontinensek pedig bőségesen ki vannak erőforrások terén használva. Végősoron a mostani helyzetben egy módon lehetne megkerülni a problémát: egy hatalmas űrversennyel, a világűr meghódítására, a különböző bolygók és aszteroidák ásványkincseinek kiaknázására. De mivel ez nem eredményez azonnali hasznot, legalább 30-50 é v (vagy több) amíg megtérül, annyi időnk pedig nincs. Most kell a megoldás.
És akkor a peak oilról még nem beszéltünk, az egyre nyilvánvalóbb éghajlatváltozásról nem beszéltünk, a világméretű óriás környezetkárosodásról nem beszéltünk.
A helyzet szinte reménytelenül nehéz tehát, de már csak azért is érdemes megpróbálni, mert senki sem tudja, mi lesz a jövőben. A válság oka gazdasági, de következménye pszichológiai: az embereket gazdasági kamatrabszolgákká, egymást taposó biorobotokká teszi a mindennapi túlélés mókuskerekében.
Die Lösung
Az alábbiakban ismertetett megoldási javaslat a kereszténység elveit veszi figyelmbe, és egyezteti össze Quigley professzor történelmi megfigyeléseivel. A forráshoz fölhasználtam még Erich Fromm "Birtokolni vagy létezni?" c. munkájának tanulságait is. Elsősorban a lényegre, és a politikai irányítás funkcióira összpontosítok. Lehetne írni részletesebben az alrendszerekről, de ezt majd később.
1. Az embernek a lehető legnagyobb mértékben le kell tudni mondania a szerzésvágyról, hogy minél több időt a folyamatos létezés állapotában tudjon tölteni. Erre tanít a kereszténység is, számos mondás utal erre (a legismertebb: "Amit birtokolsz, az birtokba vesz"). Ez érdekében a pénz fedezetének vagy munkának, vagy az energiának (pl. elektromos áram ára), vagy pedig a népességszámnak kell lennie. Persze e három összetevő valamely kombinációja is elképzelhető. A jelentékeny gazdagodást, 600 millió forint felett, kordában kell tartani, progresszív többkulcsos adó, 50%-os legfelső kulccsal; 100 milliós ingatlanérték fölött ingatlanadó, (proporcionális, egyre növekvő), vagyonadó 250 milliótól fölfelé, szintén proporcionális. A pénzt csakis állami bankok hozhatnák létre, a kamat egy fix összeg lenne, amit a hitelfelvételkor határoznak meg. Pl 1 millió forint 10%-os kamatra, és akkor 100 ezer forinttal többet kéne összesen visszafizetni. Ezt az összeget közmunkában is le lehetne dolgozni, illetve a fizetésből lehetne levonni. Így meg lehetne kerülni a mostani feneketlen pénzteremtés csapdáját. Ez technikailag a "Full Reserve", vagyis teljes tartalékrátájú bankrendszer, ami azt jelentené hogy a bankok mint olyanok megszűnnének, az új státuszuk a Takarékpénztár lenne. Természetesen lennének magántulajdonú, állami tulajdonú, vegyes tulajdonú ésregionális takarékpénztárak is.
2. Itt jön be a probléma: ha a vagyoni helyzet nagyjából egyenlő, senki sem fektet be (legalábbis: jelentős mértékben) innovációba, hiszen nincs miből befektetni. Ennek pótlására az államnak kell átvállalni az oktatás és a találékonyság (innováció) feladatát. Alkotmányban kell rögzíteni, hogy a Költségvetés 1/12-e oktatásra, 1/12-e pedig találékonyság-fejlesztésre fordítódjék. Az innováció (Kutatás+fejlesztés stb) fele alapkutatásra menne, a további feléről pedig a tudóstestületek döntenének. Ha megadott határidőig nem sikerül dönteniük, akkor az adott pénz visszakerül az állami költségvetésbe. Tehát: az oktatásra fordított összeg kötelezően arra fordítandó, az innovációra fordított összeg fele viszont csak kötelezően előirányzott, de nem feltétlenül kerül elköltésre, ha nem sikerül róla megegyezni, megy vissza a közösbe. Állami erőművekkel és esetleges új energiaforrásokkal lehetővé válna az olcsó energia (áram) mindenkinek.
3) Mindenhol az oktatásban és a médiában a kreativitás, a találékonyság, vagyis az innováció jelentőségét kell hangsúlyozni: a fogyasztói reklámokat 95%-ban betiltani, ezáltal rengeteg fölösleges ingertől szabadulnának meg az emberek. A média ellenőrzésére tudósokból, művészekből és híres emberekből álló 12 tagú testületet - Médiatanács - kell delegálni (ők felelnének a főbb tartalmi kérdésekért, milyen műsorok legyenek), akiket szintén 12 ember -okleveles médiaszakértők -ellenőriz, az alapján, hogy mennyire emberbarát és objektíven tájékoztató a média, mennyire tartja vissza az információt, stb. Rendszeres -kötelező- közönségtalálkozókat kell szervezni, ahol visszajelzést kaphatnak a nézőktől (a közönségtől), hogy mennyire jön be nekik ez a dolog, min kell változtatni, stb..
Különböző köztestületeket kell létrehozni, a legfontosabb a Lélekegészségügyi/Kulturális Tanács lenne, amely rendszeres időközönként ajánlásokat fogalmazna meg, hogy mit kell még kijavítani a rendszerben, hogy jól működjön. A Tanácsnak a legismertebb, legnagyobb tudású akadémikusokból, kisebb részben művészekből és egyházi személyekből kell állnia. A tanács ajánlásait és főbb karizmatikus személyeinek előadásait rendszeresen közvetítené a média, láthatóak lennének a kivetítőkön, mindenfelé.
Mindenféle fogyasztói agymosást és hipnotikus befolyásolást/ráhatást a gazdasági és politikai hirdetésekben be kell tiltani. Ezen módszerei nagyjából ismertek, elég csak pl. a "Rábeszélőgép" (Pratkanis-Aaronson) vagy "A befolyásolás lélektana" (Cialdini) c. könyvekre utalni. Ezekből a főbb befolyásolási technikákat meglehetős pontossággal meg lehet ismerni, be lehet azonosítani. E könyvek lennének a sormérték, a Reklámtanács elemzői ezeket ellenőriznék a reklámkínálatban.
Ami a biológiában, a genetikában lehetővé váló új eljárásokat illati: a Genetikai Tanács határozna arról, melyek azon eljárások, amiket a megtermékenyített petesejtben alkalmazni lehet: intelligencianövelés, kreativitás növelése, különböző örökletes betegségek (Down-kór, Huntington-szindróma, vérzékenység, különböző rákos megbetegedések stb) kiszűrése. Lehetne ajánlott irányvonalakat megfogalmazni, pl. az átlag-intelligenciának a mostani 130 IQ közelébe való emelésére. Tehát: a társadalmat az ember, annak is "jól léte" (well-being) köré szervezni. Én kíváncsi vagyok, hogy magyar tartalommal e rendszert megtöltve milyen eredmény jönne ki.
A főbb irányvonalakat azt hiszem kitárgyaltam. Van még pár "kisebb" dolog (12-es, vagyis a tucatos számrendszer bevezetése, új oktatási rendszer, ezekről korábban írtam egyébként meg még pár dolog), de azok csak elterelnék a figyelmet, most a lényegről akartam beszélni.Fontos még hogy ez a demokratikus verzió, de van egyeduralmi verzió is, az meglehetősen egyszerűbb: egy ember dönt mindenről (a különböző testületek megmaradnának, de szerepük valószínűleg lecsökkenne). Ha e verzió valósul meg, remélem a jövőbeli Vezér olvassa a blogomat.:) Az is nyilvánvaló, hogy csak egy nagyobb összeomlás adhatja meg az alkalmat, hogy e rendszert bevezessük
Te mit gondolsz? Szólj hozzá!